Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1943

Eggyel kevesebben . t IFJ. SORG ANTAL Az ősz íolyamán még ötvenkilenc bencés diák készült az életbe lépni. Eggyel megfogyatkoztak. A meghosszabbított szünet alatt, egyik délután jött a megrendítő hír, hogy Sorg Antal, VIII.-os növendékünk tragikus körülmények között életét vesztette. Csak néhány évig volt diák-családunk tagja, de meleg szíve otthont és barátokat talált intézetünkben. Temetésén a tanári! kar vezetésével résztvettek osztálytársai. Szomorú „ballagás" volt, amint ötvennyolc ifjú megrendülve kísérte örömeinek, diák-szomorúságainak, reményeinek, fiatalosan elgondolt, gazdag élet-programjának osztályosát. Családjának munkakörében alkotni vágyott; paloták, templomok tervei rajzolódtak ki lelkében, s boldog volt, ha elgondolásai megértésre találtak. Dómokról álmodtál, Kedves Antink, a legszebb dómba, Isten hajlékába költöztél; az életbe akartál lépni, az örök élet lett osztályrészed. Szüleid és családod reménye voltál, de az Ür számára lettél érett gyümölcs. És ott, az Űr trónusánál könyörögj megtört, reményüket veszített, nagyon szeretett szüleidért. A viszontlátásig szeretettel emlékeznek Reád nevelőid és osztálytársaid.