Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1942

12 sabbra, a tudományos életpályát tartották a legértékesebbnek. A legkiválóbb tanulók a tanári hivatásért lelkesedtek — a gyakorlati pályákat nem igen tartották „magyar emberhez valónak". Sokszor halljuk emlegetni: ennek a kornak az jíjúsága blazirt volt, dekadens — lehet, de egy bizonyos: ezek a fiúk tudtak keményen dolgozni és a szellemi értékekért lelkesedni is. II. Középiskolás diákjaink lelki alkatában az első nagy változást a világháború utolsó évei hozták meg. Talán kezdetben nem is belső okok, hanem a kényszerűség: külső formájában kezdetben a nyomorúság változtatta meg az ifjúságot, belső tartalmában pedig a bizonytalanság, a hosszú szünetek, a rendszertelen tanulmányi idő. De egyre jobban nyilvánvalóvá vált, hogy a változás nemcsak felületi, hanem nagyon is a mélyre nyúlik. A ruházkodásban való változás kezdetben csak onnan eredt, hogy a régi öltözetet el kellett viselni és hosszú nadrágból talán lehet rövidet szabni, de fordítva aligha. A gondos, választékos ruházkodást a háborús nyomorúság nem engedte meg, de később az ifjúság már tudatosan elfordult a régi ideáltól. Kinevette a fésülködő „majmokat", örült a kócos hajnak és tetszett a könnyebbség, amit a kihajtott, puha gallér jelentett. Az ifjúság öltözete más lett, mint a felnőtteké — .és ezzel együtt, szinte az egyik napról a másikra, felfedezték, hogy ők fiatalok és így mások mint a felnőttek. Az 1920-as esztendők ifjúsága volt először szándékosan és tudatosan fiatal. Az elmúlt kor „fiatal-emberével" szemben a térdnadrágos, nyúzott térdű, kócos hajú, az inge felett egyetlen szál pulloverben járó „diák-gyerek" lett az ideál. Az alsós és felsős diák között ledőlt a választófal, most már nem volt szégyen, ha egy kis diák letegezte a VII., VIII. osztályos „urat" vagy „bácsit", mint régebben mondták; sőt úgy érezték: ez az imponáló, ez a diákos, a fiús. Most mert már nem voltak többé „ifjak", hanem „fiúk", „gyerekek". A hirtelen felébredő sportszellem, aztán az egyre jobban hódító, diadalmas cserkész-eszmény még közelebb hozta egymáshoz a fiúkat, a régi elszigetelt kis csapatok egymást megértő kis csoportjai, „bandái" helyett, kezdtek kialakulni a nagyobb közösségek. A világ nagy szociális áramlatai a középiskolás diákok lelkében is ott lappanganak és az ifjúsági mozgalmakon keresztül az emancipáción kívül a kor legfőbb mozatója eszméje lesznek. De nemcsak a diák, a tanár is megváltozik. Leszáll a katedráról és nemcsak tanítója, hanem nevelője, lelki vezetője is szeretne lenni a reábízott ifjúságnak. Kirándulásokon, táborozásokon, a tábortüzek lángja mellett közvetlen közelségbe jut egymással tanár és tanítvány. Egyébként is az iskola egyre töbti részt kér a diákok idejéből, az iskola kapuja már egész nap tárva-nyitva áll: cserkészet, kongregáció, sakk-kör, fotókör kötik le a diákok szabad idejét. Ennek a kornak a fiatalsága már egészen más iránt érdeklődik, mint pár év előtti elődje. A technikai alkotások egyre jobban a természettudományok felé fordítják az érdeklődését. Filmpiaci, világnézeti könyvek helyett történelmi munkákat" vagy legalább is történelmi regényeket látunk a középiskolás diákok kezében. A vallási élet őszinte és mély