Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1942

13 lesz, ezért olvassák szívesen a megcsalt erkölcsiséget hirdető könnyű munkákat. A klasszikusok eszményien szép világát egyszerre idegennek és nagyon-nagyon távolinak érzik, viszont a mindennapi élet eszményeiben felfedezik a hasonlóságot az elmúlt nagy történelmi korokkal — innen a nagy érdeklődés a történelem iránt. Az intenzívebben átélt történelemmel együtt bevonul a politika is az iskolába. A szociális kérdés, az egyre erősödő nemzeti érzés, a faji kérdés erősen érdeklik az ifjúságot. De minden más átvezet a harmadik generációba, a legújabb kor ifjúságához. Az első világháborút követő kor fiatalságának a pályaválasztása is egészen más, mint az előző korban. Az ideál már nem annyira a tudós, a gondolkozó, sokkal inkább az alkotó ember, nem az elmélet, sokkal inkább a gyakorlat. Ennek megfelelően a divatos életpálya a mérnöki — még pedig leginkább a gépészmérnöki. De az ideális értékek mellett egyre jobban az anyagi érdekek irányítják a pályaválasztást, ezért fordul az ifjúság figyelme a gazdasági életpályák felé. III. A második nagy háborút megelőző évek nagy lelki átalakulása megint új generáció kialakulásának az alapja lesz. A megváltozott gondolkodás, megváltozott gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok új ifjúságot kezdenek kialakítani. Ez — a mi számunkra a ^legújabb" — nemzedék még nagyobb változást jelent a régiekhez képest, mint amit az első nagy háború után tapasztaltunk. A most feltörő új, fiatal generáció sokkal merészebb és sokkal radikálisabb, mint bármelyik megelőzője volt. De ez a fejlődés még annyira kezdeti stádiumban van és megértéséhez még annyira hiányzik az értékeléshez szükséges távlat, hogy erről még csak közelítő rajzot sem tudunk egyelőre adni. Néhány vonása már kezd alakot ölteni, — de arról nem vagyunk bizonyosak, hogy ezek valóban állandók lesznek, de abban sem, hogy ezek vájjon lényegesek-e. Külsejében ez az ifjúság ma már nem „gyerek". Ellenkezőleg — komoly és határozott szeretne lenni. Gondolkozásában és cselekedeteiben egyaránt függetlenségre törekszik, de ebben nem a felsőbbeket akarja követni, hanem éppen ellenkezőleg, tudatosan el akar tőlük szakadni. A múlttal szemben bizalmatlan és talán sokkal inkább, mint bármelyik megelőző korszakban, sóvárogva vár valami egészen újat. Elfordul a külső tekintélytől és belső megbizonyosodást keres, elméletek helyett tetteket vár. Ezért értékeli kevéssé a filozófiát, szinte már ellenséges az intellektualizmussal szemben és mohón veti rá magát mindenre, ami élet. ami gyakorlat, tett és alkotás. Ezért van az, hogy nem tudja értékelni az irodalomnak azt a részét, amiért az elmúlt korok ifjúsága lelkesedett, a képzelet játéka helyett a valóságban szeretne gyönyörködni: a „technika csodáiról" szeret olvasni. Az első világháború előtt a napi politika idegen terület volt a középiskolás diák számára. A politikai élet után való érdeklődés a háború alatt kezdődött az iskolában, azóta szakadatlanul tart, sőt a legutóbbi esztendőkben még csak fokozódott. Az a fájdalmas hasadás, ami ma a nemzet lelkében megvan, végighúzódik az ifjúság körében is. Valamely politikai párthoz való tartozást a legszigorúbb állami intézkedések tiltják, de a lélekben levő állásfoglalást nem lehet megakadá-