Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1940

21 Ezzel mintegy felhívjuk a tanuló figyelmét arra, hogy igyekezzék megismerkedni azzal is, aki olvasmányát írta, hiszen így jobban belehatolhat abba. A műalkotás műhelytitkaiból már előző munkánk során kapott Ízelítőt. Majd elolvassuk a verset teljes egészében. Aztán igyekszünk az előtte vázolt keretbe beleállítani egyes részeinek megvilágításával. Megmagyarázzuk neki a — Hiába döngetek kaput, falat — sor értelmét és jelentőségét; az örök magyar Szizifusz-tragédiát és a—Mégis megkérdem tőletek — sorét: a javító és belső kényszerből fakadó dacos és lázadó akarást. Megmagyarázzuk a Verecke—Dévény antagonizmustés a Pusztaszer értelmét. Aztán a gyermek lassan látja az utolsó sor értelmét is: a győztes magyar dal vádaskodással és tudatlansággal legyőzhetetlen értelmét és értékét. Elolvashatjuk az Új versek kötetből az Utolsó mosoly c. költeményt is — a tanuló nagyobb érdeklődéssel figyel majd az olvasmányai között szemelvényként nem szereplő olvasmányokra —. itt szintén a különösen szkizofrén Ady egy furcsa és nagyon szép versével áll majd szembe, amelyet magyarázó segítségünk nélkül nem érthet meg. A különkülön szétszedve megmagyarázott és megértett vers törhetetlen egésze így válik majd számára újra, és most már teljesebb, egész-élménnyé. Megérti azt a finom és zárt logikai, értelmi és érzelmi egészet, ameiy minden Ady-verset olyannyira jellemez. Hogy Ady verseit egyesek szétesőknek és illogikusaknak látják, éppen arra vezethető vissza, hogy sohasem igyekeztek alaposan átélni, feldolgozni olvasmányaikat, ha ugyan olvastak egyáltalán. Mit jelent a gyermeknek az élmény, mikor megérti a Pócsi Máriának ezt a két sorát: Égy idő óta megnőtt a szívem — Sa szép bűnöktől keservesen tiszta .. . —? És hány ilyen két sor van csak ebben a versben is. így olvashatjuk végig nemcsak Ady költeményeit, hanem az egész magyar lírát. Látja a gyermek lassan-lassan Adyval kapcsolatban a szabad lírai vers szépségét, a kötetlenül szabadon lebegő magyar jambus halk. határozott, de eleve be nem irányított lejtését és komoly haladását. Látja az egyszerűségében új tiszta magyar nyelvet, a tömör szerkesztést. A Felszállott a páva a vármegyeházára c. Ady-versnél szinte nem is látja a határt az idézet és Ady sorai között: mintha csak a nép művészi fia folytatta volna tovább a mélyértelmü sorokat. Ennek a versnek az egészét is megérti éppen Szekfü fentebb említett szemelvénye alapján, hiszen látja, hogy mit jelent a kor magyarságának a maga zárt, elmaradt világával a municipium: a vármegye. Az olvasmány rész-élményeinek mélyítésével arra is ránevelhetjük a tanulót, hogy sokszor már egészen leheletfínomságú verset is tudjon élvezni: ahol már csak a forma finomsága, a szavak pehelyszerü könynyedsége fogja meg. Olvasni és élvezni tudja Tóth Árpád mesteri sorait. Például az irodalomtörténeti Csokonai-képet mennyire színezi számára Tóth Árpád Csokonai c. szonettjének élményi olvasása. Még magunk is elevenebb Csokonait látunk e sorok olvasásánál: Vitézem, oh te nem voltál a zordság Vitéze, vén diák csak, kálvinista, Ki kósza farsang víg kulacsát itta S a gráciák kezébe tette sorsát...