Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

66 ha maga is vezető lesz. Egyébként küzd azzal, hogy mi legyen az öreg-cserkészet? Klub? Tágabb, szellemi egybefogás? Szorosabb életmód? Két dologra volna szükség, ha azt akarnók, hogy nálunk is állandóbb és rendszeresebb jellegű cserkészmunka legyen az öregebbek közt. Az egyik állandó helyiség, ahol minden este összetalálkozhatnának klub-szerű formában. A másik az állandó vezető, de nem olyan, mint az eddigi, aki egész napi elfoglaltság után fáradt idejéből adhat néha-néha valamit az öregeknek. Neki szintén minden este • köztük kellene lennie, de akkor más foglalkozásán enyhítve, csak az öreg-cserkészek és továbbmenve, csak a főiskolás bencés diákok lelkiatyjának kellene lennie. Ez azonban a jelenben még csak álom. Azért a körülményekhez alkalmazkodva kettőt iparkodtunk megtenni: Időnként találkoztunk, amikor az égető napi kérdéseket és sorsdöntő magyar problémákat próbáltuk megvilágítani. Azután, kinek-kinek egyéni lelkiismereti kötelességének adtuk fel, hogy hetenként egy délutánt és havonként egy egész napot a szabadba tett cserkészszerü kirándulással tölt el. Jó lenne, ha ezt közösben és cserkészruhában lehetne a jövő évben megtenni. Reméljük, hogy a lassú kezdet után jön majd a fellendülő fejlődés. Dr. Szunyogh Ferenc, parancsnok. b) Kiscserkészet. Az első és második osztályos kiscserkészek szombaton délután tartották gyűléseiket. Sajnos, a nagy hó és hideg miatt a szabadba nem tehettünk kirándulást, e helyett Rigó-utcai korcsolyapályánkon korcsolyáztunk és hócsatákat vívtunk. Karácsony előtt teaestélyt tartottunk. Az év végén Esztergomba tervezünk kirándulást vonaton és este hajóval vissza. Dr. Nagy Amadé. c) Vízicserkészet. Főapát úr rendelkezése folytán 1939. aug. 1-én dr. SZÍVÓS Donát cserkésztörzstiszt, az I. cserkészkerület társelnöke, a Magyar Cserkészszövetség Országos intézőbizottsági tagja, vizsgázott vízivezető vette át a csapat vízicserkészeinek parancsnokságát. A csapat 55-ös létszámmal, 3 rajra tagozódva kezdte szeptemberben a munkát. Rajparancsnokok voltak: Haller Kálmán es. t.; Udvarhelyi Gyula r. t.; Németh Andor st. A rajparancsnokokon kivül a csapat vezetésében és munkájában Pompéry Béla, Bodor Endre, Lenkei Tibor, Marschalek Béla, Várdai István egyetemi hallgatók, a csapat régi vízicserkészei, most tisztjei segédkeztek. Az ősszel egyszerre indult meg a gyakorlati munka a Dunán és az elméleti az újrarendezett otthonunkban. A gyakorlati munkát kissé zavarta a csónakok hibáinak javíttatása. (Erre a javíttatásra több mint 400 pengőt adott ki az idén a vízicsapat.) De más oldalról is akadályokba ütköztünk. A hosszú kemény tél és az egészen rendkívülien nagy tavaszi árvíz csak későn engedte az idén Dunára a vízicserkészeket. Ez az árvíz azonban nemcsak a gyakorlati munka megkezdését késleltette, hanem elég sok kárt tett magában a víziházunkban is. Nem is lehet ezt csodálni, hisz a rekordárvízkor a víziházunk ablakán rohant be a Duna víziházunkba és nem túlságosan kíméletesen bánt a bent talált dolgokkal. De még ennél is veszedelmesebbek voltak a 2—300 méteres úszó jégtáblák, melyek elsöpréssel fenyegették állandóan a vízitelepet. (De ez — hála Istennek! — nem következett be.) Mihelyt az ide engedte, megkezdődött az élet a Dunán. Az összes csónakok vízre kerültek. Szép eredményt mutat az indulások száma és a kilométerszám. Pünkösdkor a rajok 2—2 napos táborba szálltak. A Mattyasovszky-raj a Csepelszigetet kerülte meg dublókkal; a Szent László-raj Vác felé ment kajakokkal; a Szent Imre-raj egy része Szentendréig evezett dublóval. — A pünkösd utáni időn-