Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

39 a rendi nevelés legfőbb irányítója, végzett látogatást. A felejhetetlen és ifjúságunkra mély benyomást tevő látogatásokért ez utón is hálás köszönetét fejezi ki az intézet vezetősége és ifjúsága. 4. Az iskola épülete. Iskolánk a székesfőváros nemes jóvoltából fővárosi épületben van elhelyezve. Jóllehet az idetóduló ifjak számára kevés termünk van, de ezek eléggé tágasak, világosak és szellősek. Hála és köszönet a város megértő és áldozatkész támogatásáért. Az 1936. év augusztusában kiürített Rigó-u. 3. sz. alatt levő házunk, mely a dohányjövedék tisztviselőinek magánlakása voit, több helyiséget juttatott az intézet szániára. Ide helyeztük át a tanári könyvtárt, a természetrajzi szertárt, cserkész-otthont, a gyorsírókör termét, az aeróköri raktárt és a félinternátust. 5. Tanári értekezletek. Értekezleteinket a Rt.-tól meghatározott módon és időben tartottuk meg. Az első pedagógiai értekezleten dr. Radó Polikárp „A vallásos nevelés" címen értekezett, a másikon dr. Pénzes Balduin „A nagyvárosi diák és a klasszikus magyar irodalom" címen adott elö. 6. Valláserkölcsi nevelés. Súlyos, nagyon súlyos feladat előtt áll a szerzetes iskola. Kemény harcot kell megvívnia nemcsak a fiatal kor megszokott, tehát már jól ismert lángoló és lázadozó ösztöneivel, de harcolnia kell azok eli'.en a titkos, máskor meg nyíltan támadó társadalmi divatok ellen is, melyek az „új szellem" nevében végeznek megdöbbentő rombolást a reánk bízott ifjúság lelkivilágában. Gondolok a hihetetlen mértékben elszaporodott esti összejövetelek tartására, amely hova-tovább a legkényesebb helyzetek elé állítja a fiú- és leányiskolákat egyaránt. Nemcsak fegyelmi szempontból nézem most ezt az őrült divatot, nemcsak maga a késői kimaradás vagy az engedély-kérés mellőzése érdekel mint nevelőt, de mindaz a veszedelem, amely a késői hazamenettel — fiúknál, természetes, felügyelet nélkül — de magával az összejövetellel is együtt jár. Mellőzve a veszedelmek tüzetes felsorakoztatását, csak arra a beteg felfogásra mutatok rá, amely egyetlen iskolai évben huszonkét összejövetelre vitte el a leánygyermeket, de ugyanaz negyvenkettőre kapott meghívást az apa bevallása szerint. Hasonló, ha nem rosszabo a helyzet a fiúknál is. Ne csodálkozzunk, ha az ilyen fiatalember kézlegyintéssel intézi el anyjának aggódó kérését, mellyel fiát a gyakori kimaradástól akarja visszatartani. Ezzel a romboló felfogással ősi bencés hagyományaink szellemében vettük fel a harcot. Nevelésünkben tehát szorgalmaztuk a természetfölötti világba való intenzív bekapcsolódást az önnevelés benedeki eszméjének értelmében. Jól tudjuk, hogy a nagyváros csaknem lehetetlenné teszi a személyes ellenőrzést, személyes ráhatással akartuk tehát elérni, hogy növendékeinket hitből éiö, megalkuvást nem tűrő világnézetük irányítsa még a bűnösnek nem látszó, de ferde társadalmi felfogás megítélésében is. Ennek a természtfeletti világnézetnek kialakítására megragadtunk minden eszközt, amely vallásos élményt jelenthetett növendékeink lelkiéletében. S mivel a legmélyebb és legmaradandóbb élmény a szent Eucharisztiával való egyesülés, arra törekedtünk, hogy a közös szentáldozáson felül is minél gyakrabban érezzék a Krisztussal való találkozás lelki szükségletét. S ez a törekvésünk — Istennek hála — gazdag termést hozott. Hétköznapokon, a tanítás előtt, majdnem minden diák megjelenik a szentségi Krisztus előtt, vasárnaponként pedig legalább 100—120 növendék veszi magához az Élet Kenyerét. A felsős diákok intenzívebb liturgikus nevelése céljából kéthetenként közös missa recitata van, azaz a növendékek közössége felel az áldozatot bemutató papnak. A misehallgatásnak ez a módja nemcsak jobban megismerteti a szentmise részeit, de mélyebb élménnyé teszi a részvételt a tevékeny bekapcsolódás által. Ifjúságunk bencés szellemének ápolására nov. 5-én megültük