Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

26 Most azután ilyen előkészítés után, mikor már, mint említettük, a kort is megismerte, sőt egyik osztály (VI.) munkája következtében a részletszintézisig jutott, elkezdődhetik az igazi irodalomtanítás, mely nem szakít, hiszen nem is szakíthat az eddigi munka nevelő elgondolásai­val, de színesebben és bár még mindig élményi alapon, tudatos és dia­kronikus síkra széthúzódó irodalomszemléletté válik. Az előkészítés nagy és felelősségteljes munkája befejeződött és új nagy feladatok elé kerül az irodalom tanára. További munkájában mindig szem előtt kell még tartania eddigi feladatait, melyek még mindig feladatok maradnak, ha elsődleges jellegükből veszítenek is és az egyes motívumokat a tanuló fejlettebb lelki és értelmi világának megfelelően kell átalakítania. Mintegy irányító jelszóként tovább is a tanár előtt kell lebegnie annak a sokat hangoztat­tott elvnek, hogy az irodalomtanítás — épen nevelő feladatai következté­ben — maradjon meg élményinek. Az irodalom továbbra is — és talán fokozott mértékben — legyen a tanár és tanuló számára egyaránt élmény. * * * Előkészítő munkánk után már megérkeztünk az igazi irodalomtanító és irodalommegszerettető munkához, a magyar irodalomtörténet tanítá­sához. A VII. osztály első magyar órája legyen megint csak élmény. A tanár hosszú előkészület után az első, esetleg az első pár órán az iro­dalomtörténet legfontosabb elemeivel ismertesse meg a tanulót. A nem­zeti élet diakronikus szemléletét önmagában már megkapták tanítvá­nyaink a III. osztályban, azóta pedig évről-évre a világtörténelemmel kapcsolatos történelemtanításban. Most fel kell hívni a figyelmüket, hogy egy újabb diakronikus szemlélet előtt állanak. Most a nemzet szellemének, illetve ezen szellem megnyilatkozásainak a szemlélete vár rájuk. A ma­gyar nemzet élete a múltban és a jövőben áttekinthető távlatokban egy­aránt szerves egész. Ugyanilyen a szellemi megnyilatkozások története is. Ne gondolják a tanulók, hogy az irodalom története valami különösen megfogható vagy meg nem fogható egymásmelléállítása a müveknek a kronológia sorrendjében. Az irodalom számukra ne tudományos ismeret­anyag legyen, hanem élet. Ezért nem tudományos irodalomtörténetet ta­nítunk, hanem az irodalmi életet figyeljük és figyeltetjük velük az együtt­hatók felismerésével, de nem túlságos kielemzésükkel. Amint fentebb em­lítettük, hogy feladatunk volt és marad továbbra is az, hogy tanítványain­kat elasztikus olvasókká neveljük, úgy feladatunk legyen, hogy elasztikus irodalmat éiő egyedekké formálódjanak. Mint Katona József is említette, amikor írt, megélte mindenegyes szereplőjét és annak mindenegyes cse­lekedetét: ő volt Bánk és Petur, Endre és Melinda, így vagy ehhez ha­sonlatosan kell tanításunk során megélnünk a magyar irodalmat is. Ilye­ténképen tanításunk továbbra is megmarad irodalomtanításnak, bár most már a történet diakronikus miliőjében fog mozogni. Az irodalomtörténet csak váz lesz, melynek segítségével el tudnak igazodni tanítványaink az irodalomban és kétesztendei munkájuk után visszatekintve, egységes egészbe rendezhetik el irodalmi ismereteiket, illetve irodalmi élményeiket. További munkánkban is az olvastatás teszi a materiális rész magvát. Olvasmányanyagunk azonban szorosan simul a történelemhez és az iro­dalomtörténeti vázra tudatosan és a kronológia sorrendjében rakódik le. Fontos feladat ez, hogy a tanulót végigvezessük a magyar szellemi életen

Next

/
Oldalképek
Tartalom