Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

8 festményei nem törődnek a test szépségével, szinte nem tudnak a földön megállni, a renaissance kor művészei a legszebb arcú, legszebb ruhájú nőt ábrázolják madonnáikban. Lehozzák a szenteket a földre. Mintaképül a görög-római alkotásokat veszik. A természet felfedezésével a tudományos érdeklődés tere is kiszélesedik. A középkor tudománya a theológia. Minden más tudomány ennek a szolgálatában áll. A bölcselet a theológia szolgálója — mondják a skolasztikusok. A jogtudománynak is fő kérdése az Egyház és állam viszonya. Fejlődését előmozdítja az egyházi és a római jognak egymással való szembekerülése. A renaissance korban a tudomány öncélúvá fejlődik. A természettudomány hatalmas lendülettel indul fejlődésnek. (Ezt mutatják a felfedezések, a könyvnyomtatás, a puskapor, az iránytű.) Kétségbe vonják a geocentrikus világnézet helyességét, a földről már azt rebesgetik, hogy gömbalakú. S az alkimisták ott ülnek lombikjaik mellett és csodás eredményeket várnak kísérletezéseiktől. Ez az új életeszmény-keresés mint bámulatos élni akarás nyilvánul meg minden téren. S ezt az egész korszellemet nevezi a modern történetírás renaissance kornak, abból indulva ki, hogy a művészet már csak a kor szellemének megnyilvánulása. Ahogyan a virágzó középkor lelkéből fakadt a gótikus építőstílus; a barokk stílus meg a hitújítás és katolikus reform harcának, szenvedélyének, diadalkeresésének eszmevilágát juttatja kifejezésre: ugyanúgy a renaissance nemcsak építészeti, s általában művészeti újjászületés, a renaissance stílus a lelkek újjászületésének megnyilvánulása. Az új korszellemnek a magyar élettérben legnagyobb rajongója Mátyás király volt. Büszkék lehetünk, hogy Itália után európai államok közül Magyarország az első, ahol e kor eszméi először találnak olyan uralkodóra, aki szívével-lelkével ennek az új világnézetnek híve. Mátyás már gyermekkorában magába szívta az új kor eszmevilágát. Nevelői lelkes humanisták. Midőn az állam élére kerül, fiatalos erővel és munkakedvvel szervez új államot a régi helyén. Eszményképe nem a „szent" király, hanem Attila; nagy király akar lenni ő is, Imperator, akinek a régi római hadvezérek babérkoszorúja lesz a fején. A középkori respublica Christians gondolata már úgyis háttérbe szorult egész Európában. Mátyás tehát itt, a Kárpát-medencében, sőt azon túl, hatalmas, öncélú államot akar szervezni. Ennek az új államnak középpontja Buda vára és ott is az ő palotája. Már Zsigmond király kezdi építeni, de igazi művésze Mátyás. Minden gondja, hogy világhírű legyen. Európai hírű művészeket hozat. Meg is csodálja a pápai követ a drága ruhákat, szobrokat, ékszereket. S ezek a szobrok már nem szenteket ábrázolnak, hanem apját, testvérét, önmagát. Innen, ebből a középpontból kormányozza államát. Gondoskodik arról, hogy elgondolása mindenben érvényesüljön. Mert államának ő a lelke és megszemélyesítője. S hogy hatalmát érvényesíthesse, elsősorban hadseregről kell gondoskodnia, hiszen Macchiavelli is hangoztatja, hogy az uralkodónak hadseregére kell támaszkodnia. Eddig is volt ugyan a királynak serege, de nem állt közvetlen rendelkezésére. Az Anjouk kora óta a földesuraknak bandériumokat kellett kiállítaniok s a király a maga bandériumán kívül az ország főméltóságainak, a püspököknek hadával is rendelkezhetett. De ez nem volt állán-