Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1939

A renaissance-kor és nagy magyar uralkodója. írta: Havasi Lucius. A középkor theocentrikus világnézetét a XV. században új életeszmény váltja fel. Először a politikai és társadalmi élet alakul át. A középkorban az Isten kegyelméből trónra jutott uralkodók Isten országának szolgálatában állanak, keresztény köztársaságot alkotnak, legalább elméletben. A pogány népek állanak szemben a keresztény világgal. A középkor virágkorában azonban már meglátszik az új kor első fuvallata. Kiépítik a magánjogi, hűbéri bíráskodás és a Szentszéki bíróság mellé az állami, a királyi bíróságot. A hatalom alapját, a hadsereget is a maguk kezébe törekszenek venni. Már II. Frigyes elkezdi és később más országok is átveszik azt az eljárást, hogy az uralkodó felmenti a hadsereg-állítás kötelezettsége alól a seniorokat és maga állít ki állandó zsoldos sereget, királyi hadsereget. A társadalom is átalakul. A városi polgárság emelkedik, a hűbérés és rendi társadalom háttérbe szorul. Különösen Itáliában gazdagodnak meg az iparosok és kereskedők. Kereskedelmi összeköttetéseik kiterjeszkednek az egész Földközi-tengerre, és egyes vállalkozók kezében nagy mennyiségben halmozódik fel a pénz. Lassankint a városi polgárok veszik át az itáliai kisebb-nagyobb államocskákban a vezetést. Mindez nem ment simán. A birtokos társadalom és a városi polgárság szembekerült egymással. E harcokban az uralkodó réteg a hatalmat minden eszközzel biztosítani akarja. Kialakul az elv, hogy az uralkodónak hatalma biztosítására minden meg van engedve, mint ahogy ezt később Macchiavelli ki is fejti II Principe c. művében. A politikai és társadalmi átalakulást követi a magasabb életigénylés. A meggazdagodott polgárok előkelően élnek, palotákat építenek maguknak. A keresztes-hadjáratok idején megismert keleti fényűzés és pompa előmozdítja a világias gondolkodást, a földi élet örömeinek meglátását. A renaissance-kor embere már nem csak az Istent keresi s nem a lemondásban találja meg életeszményét. Felfedezi a természetet és az emberi testet, gyönyörködik azok szépségében. S ez meglátszik képzőművészetén és irodalmán egyaránt. A középkor építészete ég felé törő. A renaissanceé horizontális, harmóniát kereső. A középkor szobrai és