Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

1939 február 11-én meghalt XI. Pius pápa. Halála gyászba borí­totta az egész kereszténységet, azokat is, akik a katolikus Egyházon kívül élnek. Pedig halálának híre nem jött váratlanul. Már évek óta köztudomású volt egészségi állapotának megromlása, minden év meg­hozta az egyre szaporodó kritikus napokat, amikor az egész világegyház buzgón kérte az Úristent, hogy hosszabbítsa meg Szent Péter utódának életét. Az elhunyt Szentatya hősiesen viaskodott a gyengeséggel, beteg­séggel, magas korának sok-sok bajával, de lelkének ereje, szellemének lendülete és akaratának acélos ellenállása szinte mindenkit azzal a meg­győződéssel töltöttek el a Szentatya környezetében, hogy a betegséget most is le fogja győzni. De a Gondviselés mást rendelt, ezúttal nem a Szentatya fogadta a világ négy sarkáról hozzájövő püspökök beszámo­lóját sáfárkodásukról, neki kellett elmenni és beszámolni Annak, Akinek helytartója volt idelent a földön. A pápákat nemcsak odafenn ítélik meg, hanem itt a földön is ítél felettük a Történelem. Megvolt-e bennük a szédítően magas állással egyenlő fokú felelősségérzet, alkottak-e többet mint más helyükön alko­tott volna, gyarapították-e Krisztus nyáját, hűséges gonddal őrködve a régieken? A keresztény tanítás szentségének fénye nem halványodott-e el hibájukból, és a katolikus Egyház egysége nem lazult-e meg kor­mányzásuk idején? Megannyi súlyos kérdés, melyeket a panegiriszek, az alkalmi gyászbeszédek elnémultával tesz fel a Történelem, reá pedig nem áll a szabály: de mortuis nihil nisi bene (a halottakról csak jót). XI. Pius pályafutása nem úgy indult és egészen trónralépéséig nem úgy folyt, hogy első pillantásra azt mondhatnók: ime Ratti Achilles élete szinte közvetlen előkészület volt arra a nagy méltóságra, amire a Gond­viselés kiszemelte. Hosszú évtizedeken keresztül az Ambrosiana-könyv­tár tisztviselője, végül igazgatója volt Milánóban. Típusa a komoly, buzgó papi tudósnak, aki könyvek, gyönyörű, régi kéziratok között tölti életét és lelke átitatódik az emberi kultúra legnemesebb értékeivel. Tu­dományos munkássága túlterjed hazájának határain. A Magyar Filoló­giai Társaság már a világháború előtt tiszteletbeli tagjainak sorába ik-

Next

/
Oldalképek
Tartalom