Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

4 tatta, és az Académie Française keservesen bánta, hogy a Msgr. Duchesne-től, a híres egyháztörténetírótól ajánlott Msgr. Rattit egy szavazat különbsége miatt nem sorolta be kültagjai közé. De a milánói könyvtáros egy tekintetben nagyon különbözött kollégáinak többségétől. Szabad idejében a turisztikának odaadó híve volt. Bejárta az északitáliai hegyvidéknek minden részét, szeme a kéziratok miniatűr szépségei után mohón itta a Teremtő kozmikus erejű alkotásainak gyönyörűségét. Túrái hozzászoktatták a nehézségekhez, az akadályok legyőzéséhez, a veszélyes helyzetek nyugodt szemléléséhez. Megismerte útjain a falusi lekipásztorok életét, a falusi nép hitéletét, mint jó utazó sűrítve kapta az élet benyomásait. A természet szeretete szépirodalmi jellegű munkák írására adott ösztönzést. Még francia nyelven is írt útleírást a boldogult Szentatya. Az idegen nyelvek ismerete különben is erős oldala volt. Kitűnően beszélt és írt német nyelven, beszélt angolul, latin tudása, stilisztikai készsége igazi szaktudósra vallott. Talán éppen ez a körülmény terelte rá XV. Benedek pápa figyelmét, amikor a tudós könyvtárost kiragadta csendes dolgozószobájából, a megszokott milánói környezetből, ahol olyan szívesen fordította szabad idejét a lelkek gondozására, és a világháború után elküldötte Varsóba nunciusnak. Hiába szabadkozott az utód elődje előtt, XV. Benedek biztos volt választásában, s az újonnan szervezett Lengyelország és a Szentszék diplomáciai kapcsolatainak gondozását Ratti Achillesre bízta. Pedig rendelkezésére állott volna XV. Benedek pápának a vatikáni diplomaták egész serege, akik a külképviseleti ügyek formáihoz már régen hozzászoktak, pompás, gyakorlott jogászok voltak, míg az Ambrosiana könyvtárosa sohasem foglalkozott egyházkormányzati ügyekkel. Az isteni Gondviselés sokszor megcsúfolta az emberi tekinteteket mérlegelő okoskodást. így volt ez akkor is, mikor az új varsói nuncius elindult állomáshelyére. XV. Benedek nem csalódott választásában. A varsói nuncius kitűnően megállta helyét. Helyzete nehéz volt; Lengyelország szinte akkor volt kialakulóban, létét a Szovjet támadása fenyegette, már-már úgy látszott, hogy nem tud az orosz hengernek ellenállni. Még nem állanak rendelkezésünkre történelmi dokumentumok, amelyekből láthatnók a varsói nuncius munkásságát. XI. Pius pápának ezekben az években kifejtett tevékenysége csak évtizedek múlva lesz ismeretes a történelem kutatói előtt, de értékére következtethetünk abból, hogy miután Varsóból hazatért, XV. Benedek pápa milánói érsekké nevezte ki, bíborossá tette, reá bízta Olaszország legnagyobb egyházmegyéjének vezetését. Az új főpásztor alig vette át egyházmegyéjét, mikor meghalt XV. Benedek pápa, és az egybegyűlt bíborosi kollégium konklávéja Ratti Achilles milánói bíboros érseket választotta meg pápának, aki a XI. Pius nevet vette fel. A tizenötödik szavazás hozta meg az eredményt, az egyik bíbornok meg is jegyezte, végigkísértük az új Szentatyát a tizennégy stáción és most otthagyjuk egyedül a Golgotán. XI. Pius pápa Róma püspöke, Itália prímása és az egész katolikus Egyház feje volt. Alkotó tevékenysége magán viseli a hármas nagy kötelesség bélyegét. Mint Róma püspökének gondja volt arra, hogy ezen erősen fejlődő világváros lelki gondozását a megváltozott körülmények-