Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

28 lesztésének is. Cserkészeink a télen versengtek egymással, ki tud többet gyűjteni a Föméltóságú Asszony akciójára, nagyon helyesen nemcsak általánosságban, hanem valósággal pontverseny keretében. A legkisebbek osztályfőnökük nevenapján, mivel ajándékot adni nem szabad, saját jószántukból összerakott filléreiket adták át egy felvidéki falu szegényei részére s ugyancsak ennek a falunak gyermekei részére kis játékaikból és felesleges ruháikból tekintélyes gyűjtést rendeztek. Sokszor buzdítottuk fiainkat a tavalyi szentév jelszava értelmében: „Eucharistia vincuhim caritatis", hogy mindenütt a cselekvő felebaráti szeretetet gyakorolják családjukban, közvetlen környezetükben, s az iskolában. A felebaráti szeretet egyházformáló szerepének jellemzésére az erkölcstant tanuló növendékeinkkel részletesen megtekintettük az európai viszonylatban is kiváló Caritas-múzeumot, mely nagy hatással volt reájuk. A múzeum megtekintésével kapcsolatban impresszióikat megírattuk velük. Egy-két részletet kiemelünk Huszár Gyula VI. o. t. dolgozatából: „Megdöbben a szemlélő. Megdöbben és meg kell döbbennie, mert valamire emlékezteti ez a kép. Valamire, amiről tudta, hogy van: amiről olvasott és hallott: de aminek létezéséről nem vett tudomást, nem gondolt rá. .. Nem gondolt rá. Mikor a színházban és moziban élvezte a gondtalan szórakozás gondtalan örömeit, nem gondolt azokra, akik agyonhajszolva, agyonsanyargatva csak gond és szomorúság közt élik le nyomorult életüket. Mikor boldogan ült csemegékkel megrakott asztalánál, niem gondolt azokra, akik szánalmas löttyökön tengetik szerencsétlen életüket, kik az éhségtől beesett arccal, karikás szemekkel néznek a jövöjükbe, a végtelen semmibe ... Mikor finom öltözetén végigtekintve a megelégedés, az öröm hullámzott szívében: mikor nem gondolt arra, hogy érdemes-t minderre, hanem mindezt, a gondtalan életet, a bőséges meleg táplálékot, a kitűnő öltözetet mint valami természetes dolgot fogadja, aminek így kell lennie és csakis így szabad lennie: akkor nem gondol azokra, akik szakadozott rongyaikba burkolózva, dideregve rándulnak össze a fűtetlen deszkabarakon átfütyülő szé; mindenegyes süvöltésére. Mikor elmerül jövöjéneik sziniezésében, mikor boldogéin gondol eljövendő szép életére: akkor nem gondolt azokra, akiknek nincs jövőjük, akiknek nincs holnapjuk: akiknek nincs vidám vasárnapjuk, csak egyszerű, szürke, észbontóan unalmas, napsugár nélkül való hétfőjük, keddjük, szerdájuk: csak szürke, nyúlós, öröm és változatosság nélküli hétköznapjaik vannak . . ." Nevelésünkben ősi bencés hagyományaink szellemében a természetfölötti világban való intenzív kapcsolódást szorgalmazzuk, lehetőleg az önnevelés benedeki eszméjének értelmében. Hétköznapokon a tanítás megkezdése eiött majdnem mindenki felkeresi rendházunk kápolnáját, hogy az Eucharisztia előtt kérje Isten áldását a megkezdett napra. Az évenkénti közös öt szentáldozason feiül csaknem kivétel nélkül mindenki gyakrabban áldozik, természetes lelki szükségletből, fitogtatás nélkül. A felsős diákok intenzívebb liturgikus nevelése céljából kéthetenként közös szentmise-ájtatosság — missa recitata van. A liturgikus misehailgatasnak ez a Budapesten immár 15 év óta tőlünk meghonosított módja azóta már a legmagasabb főpásztori elismerést is kivívta, hiszen a tavalyi Eucharisztikus Kongresszuskor és idén is a Katolikus Nagygyűlés alkalmából az ifjúság szentmiséjén, melyen testületileg résztvettünk, ilyen mise-ájtatosságot tartottak. Amennyire szerény keretünk lehetővé tette — a tornateremben van szükségkápolnánk — a liturgikus évvel együtt élve, végeztük a hamvazást, a Balázs-áldást, a gyertyaszentelést, a pálmaszentelést, az éjféli misét, a szentségimádást, az évvégi hálaadást. A liturgikus neveléshez tartozik a gregorián ének kultusza is. Gregorián énekkarunk szintén többszöri megtisztelő meghívásban részesült. Növendékeink közül 91 vette fel