Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1938

29 buzgó előkészület után a bérmálás szentségét a bíboros-hercegprímás úr kezéből a józsefvárosi plébánia-templomban. Lelkigyakorlatainkat a felsősöknél dr. Jámbor Mike, győri bencés tanár úr vezette, az alsósoknál dr. Radó Polikárp, intézeti hittanár. Ugyanekkor a szülők részére is tartottunk lelkigyakorlatot: uraknak dr. Szunyogh X. Ferenc, hölgyeknek dr. SZÍVÓS Donát intézetünk tanárai vezették azt. A szülők jórésze gyermekeikkel együtt áldozott a lelkigyakorlat befejezésekor. Intézetünk régi fogadalmának megfelelően minden hónap első péntekén másmás osztály vett részt a közös szentmisén, hogy az intézet felajánlását megismételve, a sz. Szív kegyelmét részünkre továbbra is biztosítsa. Szokásunk szerint ünnepélyekkel áldoztunk a hazafias érzés oltárán is. vagy közösen, vagy az egyes osztályokban: az aradi vértanuk emlékére okt. 6-án, a trianoni béke igazságtalanságai ellen nov. 11-én, a magyar szabadság ünnepén, március 15-én, és a hősök napján; megemlékeztünk a finn-ugor kapcsolatokról is. A magyar bencések jelmondatának: „Pro Deo et patria" szellemében mindenkor magyar és nacionalista irányban neveltük ifjúságunkat. Különösen a nemzeti tárgyak: magyar és történelem nyújtottak erre alkalmat. Az idei istentől áldott iskolai évben kiválóképen nyílott alkalom arra, hogy növendékeinket a nemzet sorsközösségébe állítsuk. Szept. 21-én ott voltunk testületileg a Hősök terén, hogy a nagy történelmi jelentőségű monstre-gyülésen követeljük felvidéki testvéreink viszszatérését és a közös magyar-lengyel határt. Másnap, hogy megértük nov. 2-ának nagy magyar napját, s vele a bécsi döntést, első dolgunk volt ünnepi szentmisével hálát adni Istennek, utána az udvaron a novemberi verőfényben zenekarunk az ifjúság határtalan lelkesedése mellett hazafias indulókat és nótákat játszott. Jan. 22-én küldöttség kereste fel a felszabadult komáromi gimnáziumot, Rendünk büszkeségét, amely a húszéves megszállás véres megpróbáltatásában is megmaradt magyarnak és katolikusnak. Átadtuk intézetünk adományát: a mintegy száz diáksapkát a Pax-os címerrel, majd részt vettünk az intézet ünnepségén, mikor először tette fel mindenki a magyar bencés diáksapkát. Márc. 15-én a komáromiak viszonozták a látogatást és Harmos Károly komáromi rajztanár művészi alkotását: a megszállás alatti komáromi diákság szimbolikus plakettjét adták át. A plaketten egy bencés diák ül, elmerengve tekint a komáromi híres hídon át a magyar trianoni határra, melynek láthatárán a felhők között felködfik minden intézetünk édesanyja: Pannonhalma ősmonostorának képe. Mindent megmagyaráz a felírás: „Babilonnak vizei mellett ültünk és sírtunk, midőn reád emlékeztünk, Sión". Bíró Lucián rendtársunk, a Jókai-cserkészcsapat parancsnoka, meghatott szavakkal emlékeztette ifjúságunkat arra, mit cselekedett velünk az Isten, mikor megengedte, hogy húszévi elnyomatás után egymillió magyar visszatérhetett. A jól sikerült ünnepély után megtudtuk, hogy az egykor félelmetes ellenség: a Csehszlovák állam nincs többé és hogy a magyar nemzeti hadsereg megkezdte az előnyomulást a Kárpátaljára. Azóta tovább bízunk, remélünk és várunk, és mindent megteszünk, hogy a reánk bízott fiúkból egész keresztény és ízig-vérig magyar férfiak váljanak, kik méltók lesznek a jövő nagy feladatainak megoldására. 6. Fegyelmi állapot. A fegyelmi szabályokat az igazgató, külön a felsősöknek és külön az alsósoknak, felolvasta és megmagyarázta. Minden szülő kézhez kapta és elolvasását jelezte, megtartásukat megígérte. Végigtekintve az elmúlt iskolai év történetén, nyugodt lélekkel állapíthatjuk meg, hogy semmi nagyobb fegyelmi vétség nem fordult elő. A fegyelmezés terén erős támaszunk volt a cserkészet, a Mária-kongregáció s a túlzásoktól mentes sportolás.