Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937

HALOTTAINK. I vitéz dr. báti BERKÓ ANTAL | Fáj, hogy már őt is ki kellett kísérnünk a halottak csendes birodalmába. A katonák vigyázz-ba merevedve álltak a kripta mellett: fegyveresen végtisztességet adtak a világháborús hős katonának. Mi pedig: bencések, bencés diákok, öregek és fiatalok könnyfátyolos szemmel néztünk a kripta mélyére és búcsúztunk a hűséges bencés diáktól. Nem szégyeltük a könnyet se, hisz az Isten nem tiltja meg a könynyet, csupán csak a pogány könnyeket, melyek olyan szívből törnek elő, melynek nincs se hite, se reménye. Elmorzsoltuk a könnyeket, de nem szégyeltük, mert éreztük, hogy nekünk is jogunk van hozzájuk épúgy, mint a legközelebbi hozzátartozóinak, hiszen a mienk is volt, hiszen mi is sokat vesztettünk, mi is sokat temettünk. Temettük a bencés rendet szerető hálás tanítványt. A hálás szeretet a lélekfinomság, a ragaszkodás, a hűség jele. Elfelejteni talán a korszellemmel vele járó, sokszor ridegségnek látszó kemény szigorúságot, ... a bencés tanárban meglátni a Szent Gellértet és Szent Imreként viselkedni a Gellért-utódokkal szemben,. .. megérteni a büntető kézben is az atya javítani akaró szeretetét,... megőrizni minden atyai szó, mosolygó tekintet, bátorító buzdítás emlékét,... az osztályfőnökben második atyát, a tanárokban keménykezű, de nagyszívü jóakarót látni,.. . megaranyozni az emlékezés aranyával a szürke, kopott bencés gimnáziumot,.. . mosolygóssá, vidámmá emlékezni a sok, „drukkokkal" végigélt órákat — mindezt csak az tudja megtenni, aki még férfikorában is meg meri vallani, hogy nem tud ragaszkodó szeretet nélkül visszagondolni azokra, akik az életúton elindították. És nemcsak mondta, hanem élte is ezt a hálás szeretetet. Az egykor őt tanító rend feje és tagjaival szemben mindig, egész a haláláig a hálás tanítvány tiszteletével és szeretetével viselkedett. Ha az öreg diákok között még nem fakultak el azok az emlékek, melyekre nem szívesen gondoltak vissza, mindig talált egy-két jó szót, egy-egy aranyos emléket,