Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1937

14 mellyel megvédte, magasra emelte azt a rendet, melynek minden egyes tagja, kivétel nélkül — csak más módszerekkel — mindig a bencés diák javát akarta. Ha pedig fiatal, még most is iskolába járó bencés diákkal hozta össze az élet, sohase mulasztotta el, hogy a katona tekintélyével, de az apa mosolygós szemével ne figyelmeztesse azt a fiatal bencés diákot: Szeresd azt a rendet és annak minden tagját, mely téged az életre nevel úgy, mint mi öreg bencés diákok szerettük és szeretjük. És sohase felejtsd: Légy boldog és büszke, hogy bencésdiák lehetsz — és ne légy hálátlan .. . És mindezt azokban az időkben tette és élte, mikor a nevelő és a tanár mindenkinek szabad prédája és a munkája a szeretetlen, gyanúsító, rágalmazó, bosszúálló kritika bosszúlatlan áldozata volt. Ezért sirattuk benne a hálás, hűséges bencés tanítványt. De sirattuk benne a mostani bencés diákok jóságos szívű „Anti bácsiját" . .. Mert ő minden bencés diákot magához tartozónak, rokonnak, a nagy bencés család tagjának tekintett. Érdekelte ügyük, előmenetelük, sorsuk. Ha megtudta, hogy valamelyik szegény bencés diák nem tudja kifizetni a tandíját... ha azért nem mehetett volna egy-két bencés diák a kirándulásra, mert nem tudta volna megfizetni a költségeket... ha nem jutott volna színházra annak a szegény bencés diáknak, az „Anti bácsi" jó szíve gondoskodott arról, hogy az a szegény bencés diák ne érezze szegénységét és másodrendüségét csak azért, mert szegény körülményekbe született bele. Örömmel tett jót, mint a gyermekével, csak azt kérte mindig, hogy még a bencés diák se tudja meg sohase, hogy az „Anti bácsi" fizette ki a tandíját, juttatta a szép ruhához, adta meg a kirándulás költségeit. Éles szeme és jóságos szíve gyorsan észrevette, hogy melyik bencés diáktól vont meg az élet igazságtalanul minden örömet és boldogságot. Hogy ezekkel is felejtesse az élet igazságtalanságait, csapatostól hívta őket otthonába a saját gyermekei közé és a találékony szeretet elhalmozta minden jóval azokat a bencés diákokat, akiknek az élet szűkmarkúan mért az örömből . .. A már iskolából kikerült bencés diák sem kerülte el figyelmét. Értük dolgozott az öreg bencés diákok egyesületében, mint ennek az egyesületnek szeretett elnöke. Kilincselt, talpalt, kért, követelt, adott, áldozatot hozott' és áldozatra buzdított csak azért, hogy segíthessen, könnyeket törölhessen, gondfelhőket eloszlasson. Azok a volt bencés diákok, akiknek a vizsgadíját fizette, akiket állásba segített, akiknek egyedül volt jóakarója, nem fogják elfelejteni az „Anti bácsi" jóságos szívét. És mindezt tette a kíméletlen önzés, a társadalmi igazságtalanságok korában — szerényen, titokban és csak azért, mert a nagy bencés család tagjának tekintette magát és így tanulta ezt ő valamikor a bencés gimnázium padjaiban ... És sirattuk benne az igaz barátot... De szomorúságunkban valami csodálatos megnyugvás töltött el bennünket. A sír szájánál — akár akarjuk, akár nem; akár kimondjuk,