Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1936

16 magát az otthon levegőjével. Érdeklődnie kell szüleinek munkaköre, gondjai, örömei iránt. Ilyenkor kell törlesztenie a szeretet és hála sok-sok adósságát. Viszont a szülőknek most van alkalmuk, hogy gyermekükkel sokat foglalkozhassanak. Meghallgatják életének eseményeit, a tanév alatti élményeinek elbeszélését és így belepillanthatnak lelkébe, megismerhetik hajlamait, képességei!, figyelemmel kísérhetik szellemi fejlődését. Enélkül a gyermek és a szülő lassankint idegenek lennének egymáshoz, nem értenék meg többé egymást, a családi kapcsolat meglazulna. Nem szükséges, hogy a gyermek naphosszat otthon üljön és nem úgy képzelem, hogy a szülők álandóan komoly intelmekkel lássák el. Szüksége van arra, hogy vele hasonlókorú társakkal barátkozzék, hogy ezekkel a nekik megfelelő szórakozásokban résztvegyen. De nagyon szomorú volna, ha a gyermek reggeltől estig a házon kívül csatangolna, csak az éhség hajtaná haza, hogy az ebédet hamarosan, sietve megegye és azután ismét elrohanjon. Szomorú, ha a szülőknek és a gyermeknek nincsen egymás számára mondanivalójuk, ha nem érzik jól magukat egymás társaságában. Valami bajnak kell itt lenni: legtöbbször a vak önzés ez a baj. Talán a gyermek olyan, hogy csak a maga dolga, a szórakozás, a játék érdekli, vagy pedig a szülők nem tudnak gyermekük lelki világába belehelyezkedni. A családi benső együttérzésnek, a kellemes együttlétnek az a titka, hogy egymással ne csak a kellemetlenségeket osszák meg, hanem örömeiket is, ne csak panaszkodjanak egymásnak, hanem iparkodjanak az otthon légkörét derűssé, napsugarassá tenni. A környezetváltozásnak másik módja, ha valaki utazni, vagy nyaralni megy. Az utazás valóságos művészet, amelyhez nem mindenki ért. Csak akkor van értelme, ha megfelelő lelkiállapotot viszünk magunkkal. Ez pedig nem más, mint egész énünknek kitárása az új benyomások befogadására. Nagy várakozással, derűs bizalommal kell elindulni: most jön elibénk egy új világ ezernyi érdekességével. Ez a lelki beállítottság éppen a gyermekkornak és a serdülőkornak a sajátsága, ezért nem haszontalan dolog, ha valaki diákkorában mehet utazni. Fontos azonban, hogy valóban engedjük magunkba áramlani az új világot és fogjuk fel a nyerhető benyomásokat. Ne vigyünk magunkkal túlságosan sokat régi énünkből és ne ragaszkodjunk a megszokott dolgokhoz. Láttam már olyanokat, akik messzefekvő érdekes országokat utaztak be. Ott minden más volt, mint nálunk, a tájék, az épületek, az emberek, az élet. Láthattunk különös, szép szokásokat, népünnepélyt, nemzeti táncokat. Minden új volt és megkapó, de az illetők nem értek rá észrevenni, mert az egész várost felhajtották, hogy nem találnak-e olyan éttermet, ahol gulyást lehet enni, vagy cigányzenét hallani. Voltam nagyobb diákok csoportjával idegen városban. Akadt közülük olyan, aki az egészből csak az utcai fagylaltárusokat látta meg, mindegyiktől vett egy tölcsér fagylaltot és elmerült annak szopogatásában. Az ilyeneknek természetesen azt kell ajánlani, hogy csak a legközelebbi kiskocsmáig, vagy utcasarokig utazzanak, sok időt, pénzt és fáradságot megtakarítanak vele. Akinek azonban van fogékonysága az új benyomások iránt, az örömmel használja fel az alkalmat, ha utazhatik. Az útra jó egy kissé szellemileg is felkészülni, olvasgatni egyet-mást, hogy ne legyünk egészer tájékozatlanok. De ebből sem jó a sok, maradjon újdonság, meglepetés is szá-