Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

4 höz, anyaghoz, vérhez, gőghöz tapadó énünkkel való lemérését vesszük, itt bizony nagy hibák vannak, itt bizony nincs mivel dicsekednünk. Régi korok szentjeinek legendás önmegtagadása olyan érthetetlen előttünk, mint a hieroglif, vagy a rovásírások voltak megfejtésük előtt. Szentjeink élettörténete mintha puszta nyelvemlékké lett volna. Nem hat sem fönn, sem lenn egyaránt. Milyen máskép volt a középkorban. Pl. egy Szent Geraldusnak clyni Szent Odótól megírt életrajza hány és hány előkelő világi ember éleiére volt hatóerő. Géza fejedelem önként és örömest hallgatván papjai, bencései beszédére, gyönyörködik vala, hogy a keble kertjébe elvetett igaz hit magva csirába ereszkedik. (Szent István legendája. 11. fejezet.) Ezért állítja a P. Sz. olvasói lelke elé Szent Mórt pécsi püspökségének 900 éves évfordulója alkalmából, ezt az első tudós, író, szent magyar bencést, akinek lelkületéből isten szelleme, Szent Benedek szelleme árad felénk a próféták szavának erejével, akik holtakat támasztottak, akik a sivatagokban vizet fakasztottak, akik a kövekből életet, kenyeret varázsoltak elő. Legyen az ő tisztaságos, fegyelmezett, alázatos, tudós lelke új akarásokat, új teljesedéseket felverő szent vihar, melyben újból az Ur szava szólal meg s teremt új életeket. Szent Mór alakja történelmi és legendás egyformán. Fennmaradt írása, az első magyar irodalmi termék, fennmaradt kézjegye a tihanyi alapítólevélen, fennmaradtak életkörülményei a Pozsonyi Krónikában, a Szent Imre legendában (III. fejezet), amely végtelenül megható bepillantást enged tisztaságos, engedelmes, alázatos, imádságos lelkületébe. 1000 körül születhetett Nyitra környékén. „Abban az időben, mikor a jámbor király parancsára Pannóniában még alig hogy kezdett sarjadzani az istenség neve és tisztelete, a szent társalgásnak új öröme fakad. A jámbor király, Szent Mór szava, szívesen társalkodott Szent Márton monostorának szerzeteseivel, ahol Szent Mór is tanult, nevelődött, mint puer scolasticus, mint iskolás gyermek. Pannónia szent hegye, Szent Márton születési helye, a messzelátó s messziről látható ősmonostor, a Bakonynak messzekéklő hegyeivel, széltől kivájt völgyeivel, sürün megrakott helységeivel, a világ zaja fölé emelkedve a békesség szelíd igézetével hatja át szívét. Egy alkalommal, 1029-ben Veszprém felől közeledett a király, midőn a testvérek eléje vonultak, hogy üdvözöljék. István király fiát küldte elejükbe, hogy fogadja az üdvözlést. Imre sorban megcsókolta a szerzeteseket, de egyenlőtlenül, mert egyiknek egy, másiknak három, öt, hét csókot adott erényei szerint. A szűziesen tiszta Szent Mór hét csókot kapott. Szent Istvánt meglepte ez a titokzatos lelki közösség. Pár nappal eltávozta után két szolgájával titkon visszatért, hogy megfigyelje a testvérek zsolozsmázását és életét. Az éjjeli vigilia-imádság (2 és 4 óra közt) s a virradatkor elmondott matutinum (a mai laudes) végeztével a szerzetesek a szentély kórusáról távoztak, a legtöbben még lefeküdtek, de néhányan, a buzgóbbak, a Szent Imrétől kitüntetettek, ott maradtak a templomban s félrehúzódva zsoltárokat énekelgettek. A szent király odament az egyikhez, megmutatta arcát s a szokásos módon, benedicite, üdvözölte. A szerzetes felismerte a királyt, üdvözlését viszonozta. így tett a második, harmadik is. Csak Mór nem nyitotta fel ajkát, hogy az éjjeli hallgatást meg ne szegje. Nem vehette rá őt erre a szent királynak sem nyájassága, sem tettetett haragja, fenyegetése se.