Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

5 Reggel 6 órakor, a prima után, a káptalani tanácskozáson és bíráskodásnál próbára teszi a király a szent alázatosságát. A testvérek gyülekezetében fegyelmetlenséget vet szemére. Szent Mór semmiféle ellenvetést nem tesz, alázatosan ül, Istenhez, az emberi lélek vizsgálójához menekül, őbenne reménykedik. A király meghatódva győződik meg fia emberismeretéről, Maurust megdicséri s püspöki méltósággal a pécsi egyházmegye élére helyezi. A Pray-kódex kis krónikája szerint 1036-ban lett püspökké. Előzőleg apát volt Pannonhalmán (1030—36). Apátságának képét úgy rajzolhatjuk meg, hogy virágzott benne az opus Dei, az istentisztelet, az ünnepi istendícséret. Alapító levelünk szerint a pannonhalmi monostor istentiszteletre szánt hely (divino cultui mancipatum), melyet lelke üdvösségéért s az ország állandóságáért épített a szent király (ob animae nostrae remedium, pro stabilitate regni nostri) s nagy kiváltságokkal, inontecassinói jogközösségekkel ruházott fel éppen a hely szentsége s tisztelete miatt (propter reverentiam et sanctitatem ipsius loci). Liturgikus könyvek bőven állottak rendelkezésükre, mint a legendák s a Szent László-kori összeírás cím- és számszerint is felsorolják. Az apát fegyelmezett lelke őrzi Szent Benedek regulájának szellemét, azt a rendet, ameiyet az alapító a világhatalomra szert tett római birodalomból mentett át regulájával a középkorba. A rend gondolata a régi, keleti szerzetességből hiányzott. A puszták rendje más volt, mint a római birodalom rendje. Szent Benedek viszi ezt be a monasztikus szerzetes hadseregbe, miliciába. Szívesen veszi át a kifejezéseket a római katonai fegyelemből a szerzetesi fegyelembe. Regulájában nincs helye a rendetlenségnek. Ha isteni szolgálatot végzünk, az méltó legyen az Istenhez. Ehhez tartozik az Isten ügyei iránt való önzetlen, odaadó készség, pontosság, amelyet a közös életben annyira hangsúlyoz. A pontatlanság az istenfélelem hiánya s tiszteletlenség a közösséggel szemben. Milyen fegyelmet tarthat az az apát, aki olyan gyönyörű példáját adta a fegyelmezettségnek, az istenfélelemnek, az éjjeli csendtartásnak! A regula nagyszerű etikai gondolatát milyen szépen megvalósíthatja coenobiumában az az apát, aki lelkében a kevély önakaratnak sebét alázatos odaadással már rég meggyógyította: ,ut ad eum per oboedientiae laborem redeas, a quo per inoboedientiae desidiam recesseras. Reg. prol." Biztosan a nyilvános elégtétel és vezeklés szelleme uralkodott annak az apátnak a monostorában, aki szerzetes korában a királyi feddést szemlélődő életének érett gyümölcseként annyira az Isten kezéből tudta venni, annyira a hit világánál tudta nézni. Micsoda istentkereső, szép, természetfeletti közösség, a bennünk tovább élő misztikus Krisztusnak micsoda nemes létformája, nagy szimbolikus kegyelmi valósága lehetett az a coenobium, ahol az apát a lelki integritásnak, a lelki tisztaságnak szentjánosi ajándékával rendelkezett! Bencés monostor nincs iskola, nincs könyvtár, nincs író, nincs tudós nélkül. Éppen Szent Mór személye az első ismert tanítványa a pannonhalmi iskolának, ő az első névleg ismert magyar író, aki — hogy a modern szociológia szavaival éljek — az írástalan, vagy rovásírásos társadalomból átlendít bennünket az írásos társadalomba, mégpedig a nyugati, tudós latin literaturás társadalomba. Milyen gyorsan ment a magasabbfokú nyugati kultúra befogadása! Egycsapásra felemelkedtünk a bencés apátságok iskolái révén a latin kultúra szféráiba. Szent Mór apátságának kezdetén tör-