Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

28 kell, mert különféle célkitűzés lehetséges. A neohumanizmus gimnáziumának művelődési célja esztétikus jellegű volt, a harmonikus egyéniség kialakítására törekedett. Lehetséges azonban más célkitűzés is, mely gyakorlati, etikai, szociális vagy vallási érdeket tart szem előtt. Napjainknak antiintellektuális és antiindividuális áramlatai nem kedveznek az esztétikai jellegű művelődési ideálnak és az állampolgári műveltség eszménye, a Ratio Educationis-é, visszatért középiskolai törvényünkbe, de az eszmény már nem az ut ilitar izmus, hanem a szociális-etikus, valláserkölcsi életszemlélet piedesztálján áll. A műveltség univerzális, totális és előbb említett alapon álló állampolgári jellegű célkitűzéseit az iskola a tantárgyakon keresztül valósítja meg. A tanterv, a középiskolákban tanítandó tárgyak összesége csak felsorolásban van megadva, részletesen csak az első két osztályé, ezért bővebben nem is szólhatunk még róla. Az előző tantervektől abban mindenesetre különbözik, hogy a tantárgyak számával mind az /<5<S3-as, mind az 1924-e s törvények megszabta tantervet felülmúlja. A részletes tanterv hiánya azonban nem akadálya annak, hogy az új egységes középiskoláról képet alkothassunk magunknak. Előzetesen már vázoltuk a gimnáziumreáliskola dualizmusának történetét, mely hamarosan trializmusra vezetett, amit az 1924-e s törvény meghozatala szentesített is, hogy a továbbfejlődés öt lehetséges iskolanemben teljesedjék ki. A kultúrjavak gazdagsága megenged még erösebb szétágazódást, specializálódást is, az államé és a többi iskolafenntartóké már kevésbbé. De a specializálódás gyakorlati megvalósítása nem is kívánja a nyolcosztályos középiskola teljes adaptálását, mert pszihológiailag a tehetségtipusok elkülönülése jóval később, általában a 14—15 életévben kezdődik csak meg. Ezen szempontból tökéletesen megalapozott az alsóbb tagozat egységesítése, amely elejét veszi a korai iskolaválasztás meglehetősen kényszerű megtartásából fakadó káros következményeknek és ezek közt első a tanuló egyéniségének alkalmatlan képzés eredménytelensége. Az alsó tagozat egységének problémája a latin nyelv. Az új középiskola váratlan fordulattal visszahelyezi az első osztályba a latin nyelvet, mely a reálgimnáziumban is a harmadik osztályra szorult és még ott is fenyegette a további kitolás veszélye. Bizonyos, hogy lesznek hangok, melyek a latin általános kötelezettségét támadni fogják, de Klebelsberg Kunó gróf helyesen mutatott rá, hogy a latin nélküli egységes tagozat a középiskolát menthetetlenül a polgári iskolák színvonalára szállítaná le, ami iskolaügyünk szempontjából végzetes kár lenne. A latin szerepének fontosságára fényt vet az 1924-e s törvény rendelkezése az egyes iskolanemek érettségijének egyenjogúsításáról. A trialisztikus rendszer felülről egyenjogúsította a különböző iskolatípusokat. Az érettségi bizonyítvány szézámjára minden főiskola kapuja kinyílt, de a belépő ifjú kezei meg voltak kötve, ha nem volt a latin nyelv birtokában. Az új iskola főleg az alsó tagozat négyéves latin tanulmányával egyenjogúsít, ami az előzőnél sokkal alaposabb megoldásnak tekinthető. Az ötödik évben ugyanis a tanuló választhat a görög, vagy a második modern nyelv studiuma között, de az új törvény lehetővé teszi, hogy az ötödik osztálytól kezdve a latin nyelv helyett a tanuló ábrázoló mértant és kémiát tanulhasson. Az egységes magyar középiskola az ötödik osztálytól kezdve három ágra szakad, viszontlátjuk a régi gim-