Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1935

17 nulni, hogy a bizonyítványt megkaphassák a gyermekek, de azokról az ismeretekről, amiknek valóban hasznát veszik, külön kell gondoskodni. Van abban valami, hogy a középiskola nem nyújt minden szükséges gyakorlati ismeretet. De nem is ez a célja. Többet tesz ennél, megtanít az önálló szellemi munkára. Megtanít tanulni. A legtöbb ismeretet, amire pályánkon szükségünk lesz, úgy is akkor kell elsajátítanunk, amikor már kiléptünk az életbe és megtaláltuk meghatározott munkakörünket. Nem lehet hibáztatni a modern nyelvek tanulását, de nem szabad túlságba vinni, nem kell elsietni. Sokan tanultak nyelveket, csak azért, hogy elfelejtsék, hogy soha hasznát ne vegyék. A túlterhelésnek másik oka, hogy nem vetnek számot a tanulók képességeivel. Vannak olyan gyermekek, akik nem valók a középiskolába, nem tudnak megfelelni követelményeinek. Ezeknek bizony állandó gyötrelem lesz a tanulás. De, akik megállják is a helyüket, nem lehetnek mind jeles tanulók. Nem helyes hiúságból, túlzott ambícióból többet kívánni a tanulótól, mint amennyi szellemi képességeinek megfelel. A tehetséges diáktól, aki könnyen, megerőltetés nélkül szerezhet jeles bizonyítványt, méltán rossz néven vehetünk már egy-két jó jegyet is. Vannak azonban olyanok, akiktől elég az általános jó bizonyítvány, ismét mások, akiktől nem várhatunk többet, mint tisztességes elégséges eredményt. Ugyanattól a gyermektől sem várhatjuk mindig ugyanazt az eredményt. Vannak az életben olyan időszakok, amikor nehezebben megy a szellemi munka, nehezebben tanul, könnyebben felejt. Néha testi állapotával függ össze a munkaképesség eme hanyatlása, máskor szellemi elernvedtség, vagy lelki válság idézheti elő. Különösen gyakori ez a serdülő korban. Ilyenkor megértéssel, türelemmel kell lennünk a tanuló iránt. A megértés nem abban nyilvánul, hogy a kevés tudás mellett is jóbizonyítványt kapjon — ez a valóság meghamisítása volna —, hanem abban, hogy megelégszünk a kevésbbé nagyszerű bizonyítvánnyal is, bízva abban, hogy a válság ideje elmúlik és újabb nekilendülés következik. Hogy az egyes tanulóktól mennyit várhatunk, azt a tanárok, szülők és az orvos alapos megfigyelésekre támaszkodva, kölcsönös megbeszéléssel állapíthatják meg. A tanulás bizony nem könnyű munka, ez is küzdelem, de sohasem olyan tragikus, mint az, amely az életben vár az emberre. Az iskola igazságosabb, méltányosabb, mint az élet. Vannak itt is sikerek és sikertelenségek, de ez utóbbiak sohasem olyan végzetesek, mint az életben. Tragédia csak akkor lesz belőlük, ha a diákok, vagy a szülők maguk csinálnak ezt belőle. Mit jelent az iskolai értesítő, vagy bizonyítvány? Vegyük annak, ami a valóságban. Komoly, őszinte számadás az elért eredményről. Ha valaki megbukik, ez annyit jelent, hogy tartozása van saját magával és az iskolával szemben. Mulasztás, amelyet pótolni, adósság, amelyet törleszteni kell. Nem helyrehozhatatlan szerencsétlenség, csak idejében jött figyelmeztetés. Kötelességet, feladatot jelent: helyre kell hozni a hibát, ezentúl komolyabban kell dolgozni. Ennek a feladatnak elvégzéséhez lendületre, önbizalomra, akaratra van szükség, nem pedig csüggedésre, kétségbeesésre. A szülők iparkodjanak gyermekeikben ezt a megfelelő hangulatot felidézni. A rossz bizonyítvánnyal hazatérő gyermekhez csak az első szó le-