Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

4 ginem Beatissimi Patris, Pii undecimi pictam detegimus et qua honorem erga summum Pontificem factis et verbis exprimere possumus._Cuni quibus factis et verbis gratias volumus agere Suae Sanctitati de illa caritate, qua institutum nostrum hoc decennio in pectus suscepit et qua gentem nostram post bellum orbatam amplexus est. Eet cum nostrae erga Suam Sanctitatem caritatis mentionem facimus. etiam Excellentiae Vestrae, Sedis Apostolicae in Hungaria nuntio, omnia bona a Deo petimus et omnes uno corde optamus, ut vivat Excellentissimus Dominus Nuntius. * * # Majd Krywald Ottó lépett az emelvényre és a következő szép beszéddel ecsetelte az ünnep jelentőségét: A gimnázium 10 éves jubileuma alkalmával örömünnepünkben részt vett a Szentséges Atya is, amikor áldását küldötte. Hogy e nagy kitüntetés emléke el ne mosódjék, hanem állandó buzdításként hasson, megfesttették a Szentatya képét, amelyet most fogunk leleplezni. Sokszor gondolkoztam azon, minő lehetett Szent Péter első bevonulása Rómába. Vegyük a dolgot úgy ,ahogy a valóságban történt, minden költői festés és színezés nélkül. Rómában Claudius császár uralkodik. Egy reggel hajó érkezik az ostiai kikötőbe, amely Kisázsia Caesarea városából jött. A hajón a sok mindenféle utas, kalmár, katona, rabszolga között van egy 45 év körüli férfi is. Se nála, se rajta nincs semmi különös; olyan, mint a többi szürke ember. Lábán szandál, testén tunika, kezében bot. Ez az egész felszerelése. Ilyent naponta százával hoznak a Róma felé jövő hajók a világ minden tájáról. Nem is törődik vele senki. Az a fő, hogy megfizette a szállítási dijat, most már mehet, ahová akar. És a férfi megy is, arra felé, ahonnan a büszke, a dicső, a győzhetetlen Rómának kupolái, tornyai, őrfalai merednek az égbe. Gondoljuk csak el, hogy közülünk valaki épen ezen az ostiai úton jött volna szembe ezzel az igénytelen emberrel Rómából és kérdést intéznénk a velünk szembe jövőhöz. Ugyan hová igyekszik, idegen? Rómába, mondaná Ő. És minek, mi járatban vagy? Én? Megyek elfoglalni ezt a várost. Micsoda? Elfoglalni a várost? És hogyan? Ezzel a bottal? Ebben a tunikában? Igen, ezzel a bottal és ebben a tunikában és az én Uramnak, Istenemnek, az Ur Jézus Krisztusnak nevében, mert én az Ő apostola vagyok, akit kiválasztott a galileai tengeren, amikor halásztam. Azt mondta nekem. „Ne félj, emberek halászává teszlek téged. Te Simon vagy, Jónás fia, de ezentúl Péter, azaz kőszikla lesz a neved és erre a kősziklára fogom felépíteni anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta soha. És neked adom a mennyek országának kulcsát és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is s amit föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És én veletek maradok minden nap a világ végéig. És én imádkoztam érted, Péter, hogy a te hited soha meg ne fogyatkozzék és te erősítsd meg testvéreidet. Menj, legeltesd bárányaimat és juhaimat." Most tehát jövök, hogy megvalósítsam azt, amit az Ur nekem mondott. Én tudom azt, hogy a megfeszített Ur Jézus keresztje a zsidók szemében