Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

35 Az orgona zúg és mi sejtelmes hittel és félelemmel vegyes áhítattal lépjük át a templom küszöbét. Csodálatos az emberi lélek. — Amikor most 40 év után imakönyvemben a templomi énekeket olvasgatom, régi, azóta nem hallott, elfeledettnek hitt melódiák kelnek lelkemben új életre és énekelem magamban őket, mint negyven esztendővel ezelőtt. Énekelem és közben ugyanazok az érzések töltik el bensőmet, mint ifjúkoromban. Milyen szép az ifjúkor hite, csupa érzés, sejtelem, tiszta, üde áhítat. Sokszáz gyerekhang énekelte: Szent buzgalom vonz minket Elődbe Istenünk. Engedd szív érzelmeinket Hálával zengenünk. betöltötte a templomot, mi láttuk, éreztük s úgy imádgyönge testén sebeit, vérrel festett képeit. Amikor pedig a „kemény" halálról és a világot elhamvasztó világítélet szörnyű napjáról énekeltünk és a templomban felállított és fekete lepellel bevont ravatalt a gyertyák kísérteties fénye világította meg, ismeretlen félelem szállta meg lelkünket, féltük a halált, misztériumnak tekintettük. Halottat nem tudtunk megközelíteni s mikor francia tanárunk csónakázás közben a Kisdunába fúlt, napokig szótlanul jártunk. Azóta, sajnos, láttam a halált. A világháború megtanított rá, hogy a halál nem misztérium. És ha Montaigne elmélkedéseibe a meghalás tudományára tanít, ha vigasztal, hogy ne féljünk, amikor utolsó óránk eljön: azt feleljük neki, nem a haláltól félünk, hanem a halálig való élettől, az élet durvaságainak miként való elviselésére adjon nekünk vigasztaló tanácsokat. Életre keltek emlékemben, ti szép, keresztjáró napok: intézetünk zászlaját soraink élén egy díszmagyarba öltözött diáktársunk vitte, a pompázó tavasz ereje teljében ragyogott, rózsa- és jázminillat töltötte be a levegőt s az ájtatos tömeg éneke az áhítat szárnyain szállt a magasba. Pünkösd ünnepe és bérmálkozásom! ily boldoggá tett a könyv, mit bérmaatyámtól ajándékba kaptam. Ennek a boldogságnak az érzése ma is megvan még lelkemben. Emberek! Szerezzetek örömöt a gyermekeknek. Nektek nem nagy megerőltetés, nem nagy áldozat az, a gyermekek lelkében pedig örökké élő emléket állíttok s ki tudja, élete delén, vagy alkonyán, ha elborítják a gondok küzdelmei között, csalódásaiban, nem ez a gyermekkori kedves emlék fog-e neki derűs, boldog perceket szerezni? Péter és Pál napja! Mikor a Te Deum után kiosztották a bizonyítványt s boldogan, vigan, mindent feledve utaztunk haza kicsiny falunkba, a szülői házba. Szülői hajlék! Mily hálával tartozom nektek, jó öreg szüleim, hogy S míg énekünk tuk Istent. Láttuk Jézus