Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

25 kiadásainak rovatát. Erre gondolva, teljes szabadságot adtunk az egyesek­nek, mit akarnak költeni, úgy, hogy sokan csak egy csésze feketére, vagy egy pohár italra, de annál kellemesebb és barátságosabb beszélgetésre jöt­tek közénk. Hirdetjük ezt, hogy ne legyenek okai az anyagiak a kelleme­sen eltöltött egy-egy testvéri együttlétnek. Ezeken az összejöveteleken beszéltük meg az egyesület eseményeit, az egyes testvérek életviszonyainak jobbrafordulását, kinevezéseket, családi örömöket: jókívánságainkat ilyenkor fejeztük ki kitüntetetteink, névnapo­saink, stb. előtt, ilyenkor küldtünk üdvözletet ünnepekre, újévre, kiváló diáktársaink: a bíbornok hercegprímás, királyi sarjak, a főapátúr stb.-ek számára. De ilyenkor emlékeztünk meg az élet szomorúságáról is, minket ma­gunkrahagyó társainkra, akik előre mentek oda, ahová mindnyájunknak egyszer el kell mennünk. így megemlékeztünk: Ányos Mihály tanárról, Concha Győző egyetemi tanárról, Biró Zsigmondról, a Pesti Hazai Taka­rékpénztár igazgatójáról, Hudyma Béla segédlelkészről és Szölgyémy Fe­rencről, a Ferenc József-intézet egykori kormányzójáról. De nemcsak megemlékeztünk, hanem valóban is résztvettünk a végső tisztességen, misén és magunk is mondattunk szentmisét elhunyt társa­inkért. Megtörténhetett, hogy mindenről nem értesültünk, sem a kedvező, sem a szomorú eseményekről. Ne vegye ezt zokon senki, hanem ha ki tud javí­tani minket, rangot, címet illetőleg is, legyen szíves azt megtenni, mi örü­lünk neki legjobban! Választmányi gyűlést tartottunk az iskolai év elején és a közgyűlés előtt. A már tavaly megalakult négyes albizottság az idén is működött. Nem akarom ismételni s azért nem ismertetem újra már ismertetett szak­osztályainkat, csak munkájukat jelzem röviden: I. Kulturális szakosztály. Mint minden évben, 1933-ban is voltak lelki­gyakorlataink, melyeket dr. Szunyogh X. Ferenc bencés tanár tartott. Szent Benedek-napját is megünnepeltük, előtte való napon szép ünnepéllyel a Zeneakadémia nagytermében. Ez alkalommal nyújtották át a főiskolás ifjak dr. Takách István főorvos úr megkapó beszéde után a Szent Bene­dek-serleget a Diákszövetségnek. Ezzel a serleggel a felavató beszédet József kir. herceg tábornagy úr mondotta a közgyűlési vacsorán, igaz sze­retettel és hálás érzelmekkel egykori bencés tanárai és vezetői iránt. Szent Benedek-napján pedig résztvettünk az ünnepi szentmisén, melyet a 10 éves budapesti bencés letelepülés emlékére Angelo Rótta pápai nuncius úr mon­dott. Mindazoknak, akik ezen ünnepünkön tevőleges résztvettek, az egész Egyesület nevében hálás köszönetet mondok. Különös köszönet illeti meg Tarján Oszkár iparművész urat, aki a szép Szent Benedek-serleget mű­vésziesen kitervezte és elkészítette. Azért is említem őt külön, mivel •— sajnos — tőle el is kell búcsúznunk. Azóta elhívta már őt örök hónába a mindenek Atyja. A mi Szent Benedek-serlegünk volt utolsó műve. Már nem jött el az avató-ünnepre, pedig igen hívtuk. Már akkor meglepte a beteg­ség, sokáig kínozta, utolsó pillanatában is a mi Szent Benedek-serlegünkre gondolt és a szentségek felvételére a Diákszövetség ügyvezető-igazgatóját kérte fel. Alig egy pár percre, hogy eltávoztam betegágyától, hogy az utolsó fohászt elimádkoztam kedves családtagjaival együtt, már elszállt

Next

/
Oldalképek
Tartalom