Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

26 művésziekért lelkesülő szelleme az örök művészet és boldogság hónába. Kérem kedves tagtársaimat, foglalják lelkét imáikba és emlékét őrizzék szívükben. A kulturális szakosztálynak van két gondolata, melyet itt a közgyűlés előtt is meg akarok említeni, jóllehet még messze vagyunk a megvalósulás stádiumától. Az egyik: Budapestnek van egy eldugott, gondozatlan utcája, melyet hogy, hogy nem, elneveztek Szent Benedek-utcának. Ki kell mondanunk: szégyen a Diákszövetségnek, hogy engedi ezt az utcát, hogy a nagy szent nevéről nevezzék el. A kulturális szakosztály azon dolgozik, hogy ezt a nevet erről az utcáról eltávolítsa és olyan utcára tegye át, mely méltó a nevére. Mindazokat, akik ez ügyben tudnak tenni valamit, megkérem, legyenek segítségünkre. Másik gondolata: a kegyelet a régi bencés tanárok iránt. Jóllehet, nem volt bencés intézet Budapesten, mégis többen haltak el a bencés tanárok közül Budapesten, szanatóriumokban, kórházakban, stb. Szétszórtan vannak eltemetve itt-ott. A kulturális szakosztály óhaja, hogy e hamvakat öszszegyüjtse és egy szép emlékművel jelölt kriptában helyezhesse el. Megemlítettem mindkét gondolatot, hogy az összes tagok tudjanak róla és mindnyájan gondolkodjunk és cselekedjünk ezen ügyekben. 1933-ban ünnepeltük a Pannonhalmi Szent Benedek-rend Budapesten való letelepülésének 10 éves évfordulóját. Ezen alkalomból ünnepi közgyűlést tartottunk s felkértük a központot, hogy mindazokat, akik ez ügyben hathatósan közreműködtek, üdvözölje munkájukért és nekik hálás köszönetet mondjon. Ez meg is történt, megkaptuk a válaszokat, melyek mutatják az igaz ragaszkodást a Pannonhalmi Szent Benedek-rend iránt. Résztvettünk az ezen alkalomból június 11-én a Zeneművészeti Főiskola nagytermében tartott ünnepségen, ahol maga a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, mint bencés szülő, mondott megható beszédet az évfordulóról. Ez alkalommal vagy személyesen, vagy írásban igen sokan fejezték ki együttérzésüket és jókívánataikat a Renddel szemben. Mindenek közül legyen szabad magát XI. Pius pápa őszentségét megemlítenem, aki táviratilag fejezte ki jókívánságait és küldötte áldását minden bencés tanárra és tanítványra! II. A vigalm: bizottság. Legtöbbet fáradott, de azt hiszem, a legtöbb eredményt is ért el és legtöbb köszönetet érdemel. Nemcsak úgy értem, hogy a február 15-i családi-est (a Szent Gellértben) 404.69 pengő tiszta jövedelemmel, a november 9-i tea (a Pannoniában)! 486.30 pengő tiszta jövedelemmel zárult,, hanem úgy is, hogy ismertté tette a bencés nevet szélesebb körben, a Diákszövetség tagjait, kedvességét megmutatta másoknak is és jó hangulatot keltve, enyhítette az általános idegességet, megnyugtatta a kedélyeket és vonzóvá tette azt a szellemet, melyet szövetségünk képvisel. Igen jól sikerült júniusi összejövetelünk is, melyet a szabadban: Margitszigeten tartottunk meg. Erre az összejövetelre eljöttek fiatalabb főiskolás tagjaink is és öregek, fiatalok igen jól érezték magukat. Volt tervbe véve még más együttes is, talán kirándulás, talán tea, komoly előadással kapcsolatban, stb. Reméljük, hogy eljön az ideje ezeknek is. III. Pénzügyi bizottság. Tavaly megállapított szigorú keretek közt