Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1933

16 embernek nevezünk? Nem sajnáljuk őket, de szeretjük és egész lelkünk erejével igyekszünk melléje állani. A kozmogóniából vett bekezdő hasonlatomat folytatva, állítom azt, hogy amint az alakuló világokban óriási szerep jutott azon erőközpontoknak, amelyeket mi napoknak nevezünk, úgy itt is döntő fontosságú szerep jut azoknak a lélektani erőközpontoknak, amelyeket mi eszményeknek nevezünk. A pubescens-kor első összeütközései a külvilággal, adják meg a léleknek tengelyét, amelyet mi öntudatnak nevezünk. E tengelyek sarkain helyezkednek el a lélek világrendszerének napjai: az eszmények. Mik ezek az eszmények? A gondolat őstörekvésének: a rendszerezésnek végső állomásai, végső kifejlődései. A lélek ösztönszerűleg rendez, minden gondolat valamiképpen központ. Minden gondolat szükségképpen összegezés, szükségképpen rend, egység, képlet, fixirozott álláspont. Ha e gondolatképletek, ha e gondolatakkordok élettel és érzéssel telnek meg, akkor lesznek azok eszményekké. Valóságos napokká. Vonzó, lendítő, sugárzó erőközpontokká. Ezek az eszmények adják a jellem színét, irányát, tónusát, lüktetését. Az eszmények kialakulása a pubescens-korba esik. Ezért mondottam szent és nagyon nagy jelentőségű kornak ezt a kort az emberi életben. Az eszmények kialakulásában az ember részéről három tényező játszik fontos szerepet. Azért mondtam az ember részéről, mert kétségtelen, hogy döntő fontosságú az isteni kegyelem titokzatos szerepe is, de ez nem tőlünk függ. Ezt mi, nevelők, csak leboruló alázatossággal kérhetjük a jó Istentől. Az ember részéről tehát három tényezőt említhetünk: Az első kétségtelenül az! öntudatra ébredt egyén maga. A fiú, a naggyá lett fiú már döntő tényező önmaga kialakításában. Innét van, hogy sokszor minden nevelési ügyeskedésünk ellenére célunkat el nem érjük. A nevelés eredményét száz százalékkal e földön senki sem biztosíthatja. Az Úristen szabadakaratot adott az embernek és azt őmaga is a legnagyobb tisztelettel respektálja. Az egyéniség kibontakozásával fölemelkednek a személyes elhatározások zsilipjei is és attól kezdve az egyéni akarás kavargó árja ömlik az életet mozgató turbinák felé. A második tényező az a milieu, amelybe az egyént az isteni Gondviselés állítja. Ennek a környezetnek vannak olyan elemei, amelyeket nevelői akarattal részben irányíthatunk, de kétségtelenül vannak olyan elemei, amelyek már a mi akarati hatáskörünkön kívül állnak. Mert pl. döntő fontosságú nevelői tényező az az iskola, amelybe az ifjú jár és ezt a tényezőt magunk választhatjuk, de már azt a fiút, akit gyermekünk jóbarátjának választ, azt a fiút, aki először súgja fülébe a gonosz kísértés szavait, nem mi állítjuk melléje. Itt már szemmel láthatólag megjelenik az emberi élet misztikus eleme, a kiszámíthatatlan, titokzatos, komplikált, homályos, sokszor tragikus elem, amely életsorsokat formál és tör össze. Emel, vagy lesújt. Innét buggyannak elő azok a források, amelyek, vagy mint életet öntöző, üde hegyi patakok termékenyítő csobogással táplálják a személyiség kialakulásának tájait, hogy ott virág, tarka-barka pázsit, magasba szökkenő fenyők és viharokkal dacoló tölgyek fejlődjenek, vagy mint életet pusztító árvíz zuhannak a zsenge lélekre, hogy sáros, piszkos örvényeikkel mosolyt, otthont, bölcsőt, egészséget és szépséget tönkre tegye-