Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

48 egy fiút az édesapja nem figyelmeztetett idejében és kellő komolysággal a bizonyos időtől fogva természeti törvényszerűséggel ismétlődő éjjeli polluciókra. A fel nem világosított diák lelkében bűntudattal párosulhat a természetes tehermentesítés; emellett csak egy lépés innen az, hogy amit éjjel álomban a természet szava diktál, ugyanazt kíváncsiság és vágy hajtotta kamaszfiú maga is keresi; •— és akkor már ott állunk a szokásos bűnök kapujában. Milyen fontos, hogy a felnőtt ne hagyja magára a fiút egy előtte addig ismeretlen önmaga-világa bontakozásánál! Megrémülni nem kell, leskelődni, kutatni utána nem szabad, de nagy-nagy hiba elhanyagolni ezt a fontos kérdést: a felnőttek felvilágosító szerepét a fejlődő fiú életében! Magános ember bűnein túl ott rejtőznek a mással való vétkezés koronás, nehéz vétkei. Akár játék a pajtással s ennek nyomán súlyos perverzitásokkal való kacérkodás, akár játék a nemi ösztön természetes vonalán kínálkozó bűnökkel. Itt a szülő világosan kell lássa az utca bűneit, az érzékiséggel, rosszul felfogott szerelemmel telített irodalom bűneit, a cselédszoba bűneit és a nem jól megválogatott, nívótlan társaságok felelősségét és rontó hatását. Nézzék át a statisztikát: megdöbbenve fogják letenni a könyvet, ha csak a számokon keresztül lehajolnak a nyílt és a titkos prostitúció mélységei fölé. Szegény, tudatlan, mindennek beugró diákgyerekeket mennyi veszély környékezi, amelyeket a szülők gondos és megbecsülő szeretete mind távol tarthat tőle! Méltóztassanak itt elhinni azt, hogy a sok tekintetben szigorú iskolai fegyelmi törvények célja nem az, hogy a diákot jogos örömöktől megfosszák vagy az édesapát mozgási szabadságában korlátozzák. Színház-törvény, mozi-tilalom, kávéház-tilalom mind a legnagyobb kincset: a diákfiút védik és önök tudják legjobban, hogy rászorul az erőszakos védelemre, hiszen éppen a kamaszkor éveiben nincs meg még a kellő judiciuma, hogy visszarettenjen a felismert rossztól és ne lásson romantikát és szépséget ott, ahol talán silány ízléstelenség és mocskos bűn uralkodik. Túltengő, csodálatos, drága diákfantázia! Milyen könnyen lesz hordozójává és fullajtárává szomorú bűnöknek! Egészen külön nagy kérdés a diákszerelem világa, amelyről egyszer külön kell majd egy konferenciát tartanunk. A diák nem tudja, de a szülőnek tudnia kell elválasztani itt a nyers tényektől minden ál-romantikát, szentimentálizmust és hamis játék-teoriát. Összefogva az egészet, meg kell látnunk, hogy a kamaszfiú fejlődő világa és annak problémái fölött Istennek a természetbe rejtett nagy törvényei állnak és a nevelés célja: hogy a fiú is olyan tisztán meglássa és tisztelni tudja a Teremtő törvényét, ahogyan látom és tisztelem én, a felnőtt. Lássa a háttérben bújva leskelődő bűnt is. És meglássa az egészen átvonuló nagy küzdelem-motivumot, amely a kamaszkor viharzónájában erőket kibontó és férfit kovácsoló tényezővé lesz. Nem én nevelem a fiút, ő maga küzködik és neveli önmagát; de nekem kell megmutatnom mindazt, amire magától rá nem jönne, és nekem kell segítenem jóakarásban, harcban, erőfeszítésekben. Itt jön aztán ünnepi léptekkel a nagy kérdés: tehát mi a teendő? A. szülő nem tudja kezelni a kamaszkorba érkezett fiát; sokszor tanácstalan, sokszor bátortalan és sokszor inkább ront, mint segítene. MegmondQrji, mi kell. 1. Vigyázzon az édesanya, édesapa, hogy ö maga ne rontson. Ne ront-