Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

49 son azzal, hogy elvonja a fiút a kegyelem áradásától akár liberális felfogásából kiindulva, akár a lelkiatyára való féltékenységtől indíttatva, akár rosszul értelmezett felvilágosult félelemből a vallási „túlzásokkal" szemben. Engedje és segítse a fiút úgy élni lelkiéletet, ahogyan felelős papi nevelői diktálják neki és álljon egész lélekkel a nevelő mellé. Ne rontson továbbá azzal, hogy még ő maga ad lökést a fiúnak a bün irányába. Felelőtlen mozilátogatások, iskolai tilalmakkal szembehelyezkedés és berendezkedés; könyv, társaság meg nem válogatása, a fiúnak minden rosszat megengedő túlságosan nagy szabadság engedélyezése, stb. Képzeljék el pl. mit kezdjen a nevelő egy akármilyen jóakaratú kamaszfiúval, akinek VI-os korában az édesapja kapukulcsot és szabad éjszakai életet enged! Évekig küzködtem egy ilyennel és kicsúszott a kezemből, elzüllött. Az apja lelke rajta! 2. Ha ő maga nem érti ennek a nehéz korszaknak kezelését, bízza a fiút szakember kezére. Itt mutatok vissza az előadásom elején mondottakra: hogy a mai katolikus ifjúság lelki igényei magasak: lelkiéletet, kegyelmi nívót, lelkiatya állandó barátságát kívánja. Segítse őt a szülő ebben! És ő maga is keresse a kapcsolatot a fia lelkiatyjával. A gyóntató pap hallgató ember; tőle egyetlen vonását a fia lelkiállapotának nem fogja megtudni, egyetlen útbaigazítást nem kaphat, mert a gyónás sigilluma a legbiztosabb zár a világon. Ellenben beszélgetéssel esetleg értékes nyersanyagot szolgáltat a lelkiatyának és megkönnyíti a fiú lelke kezelését. Bizalommal adja át fiát a pedagógus-vezetőnek; keresse az osztályfőnököt, beszélgessen vele a fiáról és útasításait hűséges gonddal hajtsa keresztül. Tanulni járjon a szülő a pedagógushoz, hiszen ez fogja az élet szálait és adhat biztos útmutatást olyan kérdésekben, ahol az édesanya rendesen csak a kezét tördeli és az édesapa komoly gondba merülten, tehetetlenül áll. Erőszakolják ki a „szülők iskoláját", ahol felelős nevelők szava tanítja a szülőket és ad minden kérdésre vonatkozólag felvilágosítást. 3. Otthon pedig vegye körül a fiút a jóság, szépség, nemesség levegőjével, szeretettel, ízléssel. Álljon mellette az édesanyja, mint a meg nem csökkenő csodálatos szeretet angyala (angelos: Isten küldötte), és az édesapja, mint bizalmas jóbarát. Szülei élete: eleven törvény és példa a fiú számára. Mindezek fölött pedig úr a lelkiség, az Isten előtti nagy felelősség öntudata és a bona voluntas. Ezek nélkül nincs igazi nevelés. És a szülő arcvonásait viselő drága, erős kamaszfiú lelkében lassanként kidolgozódnak édesapa férfileikének értékes és szép vonásai: az öntudatos, intelligens, lelkiéletet élő katolikus férfi vonásai. És rajtuk át az Istenarc. Mert az Ő képére és hasonlatosságára teremtettünk. Dr. Koszterszitz József, a Szent Imre Kollegium igazgatója Sopron.