Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

47 mondja Mécs László a kamaszfiúkról. Bizony azok a tankönyv alatt rejtegetett, vagy a mama beléptekor zajtalanul csukódó fiókban pihenő könyvek nagyon sok diák-bukást tudnának megmagyarázni. A fiúknak elég nagy százaléka bizony nem az ifjúsági könyvtár kötetein meg az édesapjuk gondos keze válogatta kis diákkönyvtáron „művelődik", hanem egész külön világot jelentenek a mai diákság lelkületének kutatói számára azok a sehol számon nem tartott, a fiúk között névtelenül, gazdátlanul, megállás nélkül cirkuláló rongyos, agyonolvasott tiltott könyvek, amelyek láttára összecsapná a kezét a mamuska és nyaklevesre emelné a papa. Aztán ki venné észre, hogy a papa könyvszekrényéből minduntalan eltűnik egy-egy könyv, a körülötte állókat gondos kezek rendezik el úgy, hogy hézag ne támadjon közöttük és a délutáni szorgos munka idején vagy az esti csendes órákban a fennmaradó szorgalmas diák mohón falja azokat a titkon kiemelt regényeket, amelyeket egy-egy utazásának megkönnyítésére pár fillérért vett a papa vagy amelyeket gondos szeretettel külön válogatott és gondosan zár alá tett, hogy a fia kezébe ne kerüljenek. Az ilyen elzárt tiltott könyvrekeszeknek nincs szorgalmasabb és lelkesebb olvasója, mint a család diákfia. Papák! gondos könyvtárrevizió és ne sajnáljatok tűzre vetni néhány — (talán díszkötéses) — munkát. De gondja legyen az édesapának különben is a fia olvasmányaira. Ha a gyerek előszedi a nagy lexikonokat vagy az ókori történelmet vagy a művészettörténet köteteit, sokszor nem a tudásvágy, hanem a képek azok, amelyek a kamaszfantáziát vonzzák. Nekem volt már olyan diákom, aki egy könyvben talált képbe volt évekig szerelmes. Nagy a könyvek, újságok, olvasmányok felelőssége! Említettem a diákok beszélgetéseit az élet nagy titkairól. Ne mondják: Ó, az én fiam nem!... Minden fiút élete egy bizonyos korszakában elevenen izgat a felnőttek titka: házasélet titka, édesanya titka, emberteremtés gyönyörű isteni gondolata. Ha mindezekre választ kap az édesapjától mindjárt akkor, amikor az érdeklődése felébredt és tekintélynek ismert komoly férfihang magyarázza meg neki, hogy levett kalappal, elnémulva, szent tisztelettel álljon meg a nagy Isten titkai előtt, akkor ez a fiú soha nem fog mocskos beszédekbe keveredni. Ha viszont a szülők nem tudják vagy nem merik megpendíteni a kényesnek tartott kérdést, majd a fiú barátai nem lesznek ilyen finomak, hanem elmagyarázzák neki a szülők titkát olyan jó durván és kamaszosan, annyi ízléstelenséggel, amennyire csak egy zabolátlan kamaszgyerek képes. És akkor fogod a fiadat riadtszemü fiúnak látni, akkor néz hetekig olyan idegenül, gyanakodó félelemmel az édesanyjára, mert úgy érzi, hogy rájött valamire, ami csúnya és amit ezért a felnőttek gondosan rejtegettek előle. Tapasztalat mutatja, hogy ha a felnőttek titkát férfiszóval, szerető magyarázatból tudta meg a kamaszfiú, akkor soha nem jött ízléstelenség, bűn, leromlás, mert az Élet nagy fényeinek érintése suhant el a fiú lelke felett. Egészen külön fejezetet jelentenek a kamasz életében az emberi test esztétikája és vágyai. Ezek hozzák a bűn veszélyes játékait. Amikor a fiú önmagán indul felfedező útra és talál magában sok egészen újat, más szemmel látottat, mint azelőtt. Magára hagyott diákszoba bűnei, a tükör bűnei, a túlfűtött esti órák bűnei, de sok fiút tettek szokásos bűn rabjává és évekre, esetleg egy életre szerencsétlenné! És itt ne gondoljunk rontó ellenségre, hiszen a kísértést magában hordja az ember. Elég pl. az, hogy