Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

20 rangú. Mégis, mi az oka a nagy kedveltségnek? Miért hozzák a szülök oly bizalommal intézetünkbe gyermekeiket s miért ragyog oly boldogság tanít­ványaink arcán a ,,pax"-os bencés diáksapkák viselhetésében? A tanárt és tanítványt összekötő szeretet. Az iskolát és szülői házat megértően kap­csoló nagyrabecsülés. Ez a vonzóerő. Nevelni kell, nem csupán oktatni. Ezt tűzi feladattá a legújabb magyar tanügyi rendelet. A nevelés csak a lelkek megfogásán, szeretetén keresztül lehetséges, meg kell hódítani a tanítvány lelkét. Akkor könnyű alakítani. Enélkül semmire sem lehet menni. A bencés tanárok növendékeik oktatói, de lelkiatyjai, jóba.rátai is. A kis gyerekeket igazi atyai szeretet vette és veszi körül most is iskolánkban. Természetesen ez a szeretet szigorú is a rászolgálókkal szemben, éppen azért, mert igazi, növendéke javát akaró szeretet. A nagyobb kor gyerekét a megértő jóbarát szeretete segíti a ka­maszkor sok-sok viharán keresztül. Csak a hozzáértő és vele foglalkozó tudja megmondani, milyen nagyjelentőségű nevelésünkben a lelkiatyai vi­szony. Tízévi pesti tanárkodásunk alatt számtalanszor fakadt könny sze­münkben e lelkiatyai kapcsolat csodálatos hatása miatt. Hányszor adtunk hálát a jó Istennek, hogy nemcsak tanárai, hanem lelkiatyjai is vagyunk tanítványainknak. Drága diáklelkek, hányszor segítette tanáraitokat, mint lelkiatyáitokat is egyúttal az Ur Jézus kegyelme nevelésiekben! Ezt tartjuk iskoláink fejlődésében a legcsodálatosabb előmozdítónak. Az Ur kegyelme, mely őszinteségként, bizalomként árad ki a tanulókra és krisztusi szeretet­ként működik a tanárokban. A tíz év nevelő oktatásában a szentbenedeki „opus Dei" ragyog to­vábbra is kötelező példaképül elénk. Az Isten munkája, a lelkek ügye. A valláserkölcsi nevelés nélkül homokra építenénk ifjúságunk jövőjének fun­damentumát. Ez a tudat vezetett bennünket állandóan s ez nyilvánult meg vasárnapi istentiszteleteinken, hol szülő és tanítvány eggyéolvadt a pap­tanártól imádkozott Istenáldozatban. Nem csupán hallgatók, hanem együtt imádkozok és áldozók lettek a közösen mondott úgynevezett recitáló szent­miséken és szentáldozásokban. A tornateremben végzett vasárnapi és ünnepi szentmisék, külön-külön az alsó és a felső osztályos diákok részére, prédi­kációk, évi diák- és szülőlelkigyakorlatok sok kegyelem közlői voltak, a hely épen nem áhítatot keltő volta Sellenéfre is. A diáklelkek val­lásos megtelítését legjobban példázza sok szülőnek lelki átalaku­lása, gyakorlati katolikussá levése, sőt más felekezetből az igaz egy­házba térése, házasság rendbehozása, stb. A tíz év története mindennek szá­mos példáját tudja felmutatni. Ez a vallásos szellem hozta létre és élteti a kongregációkat, gyűjt a missziókra, segít a szegény társakon és adakozik más iskolák szegényeinek. De ez erősíti diákjaink lelkét a fegyelem meg­tartását illetően is. Boldogan tekinthetünk vissza az elmúlt tíz évre ebből a szempontból is. A tanulásban intézetünk mind a tíz év alatt az ország egyik legjobb elömenetelü középiskolája volt. Tanításban, tanítási segédeszközök beszer­zésében igyekeztünk a korral ^gyütthaladni. Azonkívül nagyon sokat jelen­tett számunkra a válogatás bőséges lehetősége, a felvételi vizsga, meg a szülőkkel fenntartott állandó kapcsolat rendszere. Már a megindulás óta szokás nálunk minden rossz felelet feljegyzése az úgynevezett Értesítő

Next

/
Oldalképek
Tartalom