Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

15 Testvér-erővel végzi. Egy család Az Úr családja mester és tanítvány. Gyurka: Ezt én is érzem. Ide vonz a jóság, Mely rám melegít az atyák szeméből. Imre: Benedek apát szeme az, Gyurim! S ha a tanár úr fejen-simogat: Benedek apát keze simogat meg. Ha szent kényszerrel munkára szorít Tanáraidnak a parancs-szava; S te önerőid szárnyait kibontod: Benedek apát lelke ihletett meg. A Szent Regulák apró hőse vagy. Tíz év előtt e város rengeteg Kősivatagján megjelent a Szent... Gyurka: (Csodálkozva.) Tíz év előtt? E kőházak között Szent Benedek járt? Imre, mit beszélsz? Azt én is tudom, hogy Szent Benedek Négyszáznyolcvanban született. Imre: Igaz! Umbria földjén. Gyurka: S Monte Cassino Sziklái közt kolostort alapított. Imre: A Regulák-nak kötestet adott. — A kolostor mögött a föld, a rét E bozontos erdő dögletes mocsár, Kietlen puszták sivár, vad bozótja Epedve várta a munkás kezet. És Benedek apát, a munka szentje Éles ekéjét e talajba vágta. Nyögött a föld, de megpuhult s a mag Szent fészke lett. És élet született A tüskék ágyán, vad sziklák ölén. Csatornát húzott a mocsáron át És lecsapolta lankasztó vizét S a nap kiszívta a rothadt talaj Ártó nedvét. S a Szent kapát fogott, — S nyomában járt a „Regulák" hada: A munka edzett, szelíd katonái. S hol előbb kígyók mérges teste kúszott, S ahol a pogány Róma romjain Sakál üvöltött: őserdők helyén Torony magaslott ég felé mutatva. S minden kolostor város magja lett. S a hangya-ember sürgött mindenütt. Béke sugárzott a föld arculatján, Hol Benedek a kezét fölemelte.