Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

SZENT BENEDEK APÁT. (Imre, egyetemi hallgató, egy asztalnál ül és olvas. Kopognak.) Imre: Szabad! Gyurka: (I. o. t., bencés diák, belép.) Tán rosszkor jöttem, Imre bátyám? Imre: Nem jöttél rosszkor. Olvastam. Gyurka: (Kezébe veszi a könyvet.) Mi ez? Imre: A Regulák. Gyurka: Hát ez mi fán terem? Imre: A Regulák-at Szent Benedek írta. Gyurka: Ojjé! Az régen volt! S mért olvasod? (Forgatja.) Unalmas lehet. Csupa oktatás; És nincsen benne kép. Imre: (Vállonfogja Gyurkát.) Dehogy unalmas! Ha tudnád, Gyurka, milyen érdekes És milyen új e könyv! Ha olvasom, Ragyogó képek vonulnak előttem: Mozgalmas élet: vidám, lüktető. — Világot gyúró erős akarat Ekéje szántja a sziklás talajt; S Isten-Atyánk az égi Magvető Az eke nyomán szórja a búzát. Gyurka: Imre, te mindig nagy poéta voltál! Mesélj nekem az égi Magvetőről S a szántó-vető Benedek-apátról! Őszintén szólva, mint bencés diáknak Egyet-mást illik tudnom nékem is A rendről, amely engem is nevel. Nincs igazam? Imre: Nagyon is igazad van! Tíz éve most, hogy megismertem őket. Tíz éve voltam elsős, — mint te vagy. Gyurka: Akkor te láttad a fészekrakást. (Tréfásan): Amint a költők szokták mondani. Imre: Együtt dolgoztam vélük magam is: A B?ncés-munkát tanár és diák