Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1932

13 Intézetünk mostani ideiglenes épülete. hideg szívvel: menjenek máshová! De fáj, mindig fáj, midőn egyet is vissza kell utasítanunk azok közül a lelkek közül, akik Szent Benedek Atyánkat akarják példaképül választani! Az igazgatónak az a legkellemetlenebb és legnehezebb hivatása: midőn ki kell választania a jelentkezők közül: a negyedrészét! Jubileumot ülünk, hogy előrehaladhassunk, hogy eleget tehessünk az óhajnak, mellyel ostromolnak, hogy lehetőséget adjunk a jövendőnek, hogy lehessen intézetünk százéves, kétszázéves... ezeréves Köszönjük azoknak, akik eddig segítettek: Egyeseknek és közületeknek, Budapest székesfőváros fennkölt vezetőségének és nemes közönségének, a Józsefvárosi Egyházközségnek és keresztény vezetőembereinek, a tanügyi főhatóságoknak, a minisztériumoknak, a magyar hazának és minden magyar testvérnek, akik jószíwel és szeretettel voltak eddig is irántunk. Neveket nem említünk, életünket nem egy névhez kötjük. Egyetlen bizalmunk Istenben van, akinek módjában van az egyesek szívét felénk fordítani, vagy — ha úgy akarja — ellenkezésükben meghagyni, de minket kifürkészhetetlen bölcseségével mindig arra vezetni, amerre az igazság, a jóság, a szépség: egyszóval a szentség útja vezet. Istenünk! Köszönet mindenért Neked! Hatalmas! Magyar Testvérek! Köszönet Nektek mindenért, minden jó szóért, minden szerető cselekedetért, mellyel segítettetek! Jöjjön el az idő, hogy még többet köszönhessünk Neked Istenünk s Nektek, Magyar Testvéreink! Növendékeink tanáraikkal együtt azért imádkoznak mindig, de különösen minden hónap első péntekének fogadalmi szentmiséjén. Jerünk! Üljünk jubileumot a jövendőért! Dr. Mattyasóvszky Kasszián, igazgató.