Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

32 minisztráltam, amire az Öreg Diáitok tisztelgése alkalmával kedvesen viszszaemlékezett. A templom folyosóján alamizsnára váró szegények, rendszerint nyolcan, tartózkodtak. Ezek között osztotta ki a kegyadományát. Gyermekésszel sokaltam a nyolc krajcárt, mit a koldusok minden nap kaptak. Csak később jöttem rá, hogy mindig fehér pénzt osztott ki közöttük — 10 vagy 20 krajcárt —, ahogy a pénztárcájából tellett, minden jövedelmét a szegények között osztva ki. Segélyezésekre hiteles adatok szerint évenkint 250.000 koronánál jóval többet fordított. Prímássága idejére esik az esztergomi Kolos-kórház építése, az érseki kisdedóvóintézet alapítása, az ottani érseki tanítóképző szintjének emelése, számos templom, iskola, kórház, zárda, kultúr- és humanitárius intézmények istápolása és segélyezése, miknek elősorolása hosszúra nyúlna és meghaladná azt a korlátot, melyet jelen emlékbeszédemnek szabnom kellett. Annak illusztrálására, hogy ezek az adományok mekkorák voltak, utalok azokra, akik a viszonyokat ismerik és akik azt bizonyítják, hogy ezek az adományok pénzben kifejezve a 8,000.000 koronát jóval meghaladják. Hiszen aranymiséjekor csak egy tételben 230.000 koronát osztott ki vallásos és kulturális célokra. Azok a testületek, melyek életében a jóságát élvezték és azon szegények, kik kegyéből éltek, a centennárium jelen idejében is hálával fognak emlékezni reá és imájukba fogják zárni emlékét az élvezett jókért, mikben a nagy halott •— amíg élt — őket bőségesen részesítette. Vaszary Kolos meghalt 1915-ben, Balatonfüreden, ahol hű emberei állták körül a halálos ágyát, kik midőn a halál beállt, térgyre rogyva imádkoztak a nemzet nagy halottja lelkeüdvéért. És ez az ima szárnyrakelt és visszhangra talált számtalanok szívében, akik őt imájukba foglalva kérték Istent, hogy adjon neki jutalomképpen örök nyugodalmat. Meghalt és eltemettetett. Halhatatlan lelke azonban felszállt az égbe, a boldogok hónába. Alakja pedig helyet foglal a haza nagyjai sorában, ahová őt egyéni érdemei jutalmául a kiváló erényei juttatták. Lelkének benső értékei pedig a nemzet közkincsévé váltak, melynek láttán a magyar ember szíve megtelik örömmel és büszkeséggel. Irgalmas volt őhozzá az Ur, mert hosszú élettel ajándékozta meg őt. De irgalmas volt őhozzá a halálában is, mert magához szólította őt, mielőtt esztergomi palotájának ablakából a Duna túlsó partján — szívének nagy bánatára — látnia kellett volna az átkos Trianon gonosz müvét. Még élünk néhányan — nagyon kevesen —, kik egykor tanítványai voltunk a megboldogultnak és kik kegyelettel őrizzük a szeretett tanár képét hálás szívünkben. Rövidesen követni fogjuk őt a halálba mink is, sorjában kimúlunk majd valamennyien, de az ő nemes tetteinek, jó szívének — ékes szavának emléke élni fog a hálás emberek lelkében, példás élete pedig követőkre fog találni az új generáció körében, kik a nagy emberek kultuszából táplálkozva és a jó példán felbuzdulva, válnak hasznos polgáraivá a magyar hazának.