Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

30 Isten, Király és Haza iránti szeretet csendült ki nyilvánosan elmondott minden beszédjéből, mely fényesen megnyilatkozott abban a beszédjében is, melyet a Millénium alkalmával Buda várában tartott. A magyar nemzet 1896-ban ünnepelte fennállásának ezredik évfordulóját, — a Milléniumot. Ragyogó fényt és pompát — ezen ünnepi alkalomhoz méltót — fejtett ki a magyar nemzet, a Király, az ország nagyjai részvételével, melynek fénypontja a hercegprímás főpapi beszédje volt. A keresztény vallásos ihlet olvadt össze ebben a beszédben a hazaszeretettel, mely beszéd országszerte közfeltünést keltett és közkinccsé válván, azóta széles körökben — a tankönyvek révén is — vált közismeretessé. Ekkor hangzott el ajkairól az azóta szállóigévé vált mondása: „Kard foglalta, kereszt tartotta fenn e hazát!" Nem magában álló beszédje ez a hercegprímásnak, mely a közönség körében rokonszenvet keltett. Valamennyi nyilvánosan elhangzott beszédjei alapigazságokat tartalmaznak, melyek a közönség körében fokozták azt a lelkesedést és becsülést, melyet fennkölt személye iránt vallás-, nyelvkülönbség nélkül érzett a hazának minden fia. A vallási tolerancia, a magyarság iránti nagy szeretete elementáris erővel jut kifejezésre egyik ünnepi beszédjében, midőn felemelt hangon, minden szót erősen hangsúlyozva mondá: „A koronának tagja minden polgár, bármilyen legyen felekezete, bármilyen legyen nyelve, csak legyen magyar szive". A hazaszeretet lángja lobbant ki nagy erővel egy másik ünnepi alkalommal tartott beszédjéből is, midőn főpapi áldást osztva, nem feledkezett meg a magyar nemzetről sem, mondván: „Tegyen nagy és erős nemzetté, magasztalja fel nevedet minden időben!" Egyházi és világi beszédjeiben — bárhol tartotta azokat — mindig benne volt az intelem, hogy szivünk melegével szeressük a hazát és legyünk hű polgárai a hazának. És mindez a lángoló magyar hazafiságának spontán megnyilatkozása volt. Ámde ez a színmagyarsága nemcsak szóban és tettekben, hanem egyebek közt a ruházatában is megnyilvánult azzal, hogy tanársága idejében mindig magyar ruhában járt, még a divat multával is, midőn mások azt régen levetették. Esztergomi tanár korából reánk maradt arcképén panyókára vetett Buda nevű sujtásos télikabátban, Atillában, magyarosra szabott rámás csizmában áll előttünk, mintha ezzel is jelezni akarta volna azt, hogy ő előtte minden szép, minden jó, ami magyar. Ámde nemcsak Istent és Hazát szolgálta ő a tanulságos beszédjeivel, hanem a közbékét is, és ebben Ő hű maradt minden időben a jelszavához: a ,,Pax"-hoz az egyházpolitikai harcok idejében is, midőn a felekezeti béke veszélyben forgott. Ő volt az, aki intő szavával csendesítette le a háborgó kedélyeket, reámutatva azokra a veszélyekre, mik az egyenetlenségből egyesekre és a hazára származhatnak. Szónoki képességének nyomai a pápai kezdő tanári idejére vezethetők vissza, ahol is élénk részt vett a vármegye és város politikai és társadalmi mozgalmaiban.^fizen a téren való szereplése alapította meg szónoki hírne-