Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

21 apa és a kőszívű anya vagy emberfaló nevelő útjába áll a szerelmeseknek, akik sok cselfogás és titkos küzdelem után végre is mindennek dacára célt érnek — és akkor végigjátssza ő is a tilalom ellenére győzelemre törekvő hős történetét: titkos utakat keres, levélkék, találkák és naiv fondorlatok útján viszi tovább szerelmi történetét. — És ha megpróbálnám csendes mosolygással megmondani, hogy milyen nagy csacsiság az egész és mennyire csak átfutó epizódja az életének, azt el nem hinné, hiszen ő végtelenül komolyan veszi az egészet, öröme van, vagy szenved alatta és számára ez éppen olyan nagy dolog, mint a férfi életének bármilyen igazán nagy problémája. Itt is az a fontos feladata szülőnek és nevelőnek: le tudjon hajolni a gyermeke lelke fölé, meg tudja érteni őt („úgy érezni, mint a gyermek, úgy gondolkozni, mint a gyermek") és a gyermek gondolatai vonalán végigjárva, úgy tudjuk átadni nekik a maga felnőtt lelkének meglátásait, hogy a gyermek megérezze a jóakaratot, megértse őt és szíves meggyőződésből hajoljon a szavára. Az első ilyen diákszerelem az első alkalom, ahol a fiú az élet nagy kérdőjelével szembenéz s mint „férfi" találkozik a „nő" titokzatos világával. És fontos tudnunk, hogy ahogyan most megtanul nézni a leányokra, velük érintkezni, róluk gondolkodni, úgy fog érezni, gondolkodni, viselkedni egész életén át. Bár tudom, hogy bohó gyermekjáték, a fiú kicsi szerelmét mégis komolyan kell vennem és rajta keresztül egy csomó új meglátással, gondolattal gazdagítanom a lelkét. Ha a fia gyermekszerelembe bonyolódik, az édesapa ne háborogjon, az édesanya ne sírjon aggódó könynyeket, vagy ne szigorú tilalmakat mondjanak, vagy ne az iskolát szidják, amely nem tud eléggé vigyázni a fiúra, hanem vegyék elő Marczell „A kemény parancs" című könyvét, komoly szeretettel olvassák át és tanulják meg belőle a szerelem nagy gondolatait, azután adják a fiuk kezébe és olvastassák, beszéljék meg vele a szerelem, házasélet, leánykérdés, stb.-nek a katolikus világnézet szerint való meglátását. A nagy szerelem elszáll és a gyermek csendes röstelkedéssel gondol reá vissza később, — de megmaradnak lelkében az ideálok és eligazítások, amelyeket a megértő nevelő a szerelem kapcsán oltott beléje; elviszi őket kincsül az egész életére. És gazdagabban kerül ki a bohó szerelemből, mint ahogyan beleindult. 3. A nevelés methodusára vonatkozólag hadd álljon itt néhány észrevétlen kis irányítás, amelyek a gyakorlati életben döntő fontosságúvá lehetnek. Ne kíméletlen prés nyomja felülről a gyermeket a jóra: „Akard, vagy jaj neked!" Ő maga lássa meg a jót, az hívja őt és ő szívesen menjen, keresse, kívánja. Ugy is írhatnám ezt: mindig pozitívummal előtte sietni, nem pedig hátulról negatívummokkal rettenteni. Nem azt mondom: „Ne bántsd a kisebbet! Milyen csúnya az!" — hanem: „Szeresd a kisebbet! Milyen szép az!" — Vagy nem így: „Ne hazudj, mert pofon ütlek!" — hanem: „Őszinte légy s megbecsüllek!" — E tekintetben a cserkészek tíz törvényétől nagyon sokat tanulhatnának a mamák és papák. Mindig a kérdés mélyére hatoljunk s a gyökerét fogjuk meg, ne elégedjünk meg felszínes kezeléssel. Hiba, ha csak azt irtogatjuk a fiúkban, ami kifelé jelentkező rosszaság; fontosabb, hogy azt a forrást igyekezzünk betömni, amiből ez a rosszaság ki-kicsobban. Ha a Guszti nyakon vágta a Jenőkét, akkor ne az legyen a felelősségrevonás alapja: miért bántottad ezt a gyermeket? — hanem a durvaság gyökere; Látod, milyen fegyelmezetlen