Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1931

ÚGY GONDOLKODJAM, MINT A GYERMEK ... Lelkigyakorlatos szülői konferencia. (Gondolatvázlat.) „Mikor gyermek voltam, úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek. De amikor emberkorba jutottam, felhagytam azzal, ami gyermekhez illett." (I. Kor. 13, 11.) Én most perbe szállok a szentírással. Rágondolok erre a csupa-élet drága diáknépre, akinek lelkén már második napja dörömbölök és azt érzem: ha az apostol levele azt akarná mondani, hogy a felnőtteknek el kell kapcsolódniok a gyermek világától és elfelejteniök mindazt, ami a gyermeké, akkor nekem most vétót kellene kiáltanom a szülők gyülekezetében. Mert a szülő és a nevelő az, aki éli ugyan a felnőttek világát és valósítja a felnőtt gondolatait, de ha a gyermekeit jól akarja nevelni, akkor nagyon jól kell tudnia a gyermek tudományát: úgy beszélni, mint a gyermek, úgy érezni, mint a gyermek, úgy gondolkozni, mint a gyermek . . . Enélkül meszsze sodródnék tőle és közte és gyermeke közt a meg nem értésnek nehéz szakadéka nyílna. Ha viszont benne tud élni a kis fiának, vagy kamasz fiának gondolatvilágában, tud nézni, érezni, gondolkozni, úgy, mint ő a fejlődés különböző fokain, akkor észreveszi, hogy más a világ onnan nézve, mint a felnőttek hegyéről. 1. Régi emlék mosolyog reám . . . Amikor a regnumi cserkészeimnek az első párevezős, guruló üléses csónakot vettem . . . Áttanultam néhány szakkönyvet, kitűnően értettem elméletben az evezők kezeléséhez és a vízenjárás minden csinját-binját. Aztán beültettem három ügyes fiút a csónakba, magam a parton állva dirigáltam őket. És felháborodva láttam, hogy mindig mást tettek, mint amit én vezényeltem. Csak imbolyogtak, bukdácsoltak, az ' evező egyre vízbe akadt és befordult a hajó alá, a kormányos arca verejtékével húzta a zsinórt és mégsem fordultak arrafelé . . . stb„ stb. Kifejtettem előttük véleményemet az ügyességüket illetőleg és akkor azt mondta az egyik: Tessék beszállni, parancsnok úr és megpróbálni! Nem megy, hiába! — Nagy dérrel-durral beszálltam és megragadtam az evezőt — és első csapásra olyan „rákot fogtam" vele, mint a pinty. És imbolyogtam, bukdácsoltam, az evező egyre a vízbe akadt ... és zajos derültség közepette rájöttem arra, frogy más az: kint állva a biztos parton dirigálni a csónak-