Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1930

5 leköti. Energiafogyasztó még, különösen a kisebb tanulónál, hogy a munka nem ízlik neki s ennek következtében erős önfegyelmezésre van szüksége ahhoz, hogy amitől irtózik, megtegye. Gondja, figyelme a játékon jár, cselekvési ösztöne pedig folytonos aktivitásra készteti. Mily nagyfokú önlegyőzésre van tehát szüksége, hogy nyugodtan üljön könyve mellett s vívja harcát a betühadseregekkel, hogy győzedelmeskedjék felettük. S győznie kell. Állandóan hallja a hol biztató és parancsoló szót: tanulj, hol meg az idegesen türelmetlen kérdést: még most sem végeztél? A szülő gyermeke boldogulását akarja, azt várja és kívánja gyermekétől, hogy különb sorsba jusson, mint amilyenben ő van, de ugyanakkor nem számol azzal, vájjon meg tud-e küzdeni a gyermek tehetsége a rá rótt munkával. S bizony — sajnálattal kell megállapítanunk —, hogy sok szülő becsvágya, gyermekének s gyermeke jövőjének nem okos gondozása nem napi 7—8, hanem napi 10—12 órai munkát rak a teherviselésre gyenge vállakra. Ilyen munka után csak természetes, hogy a szervezet teljesen kifárad s pihenésre vágyik, hogy felfrissült erőkkel lásson neki az iskolai év kezdetén a munkának. Az iskola munkájának azonban a vakációban is kell folytatódnia, helyesebben a vakáció az az alkalom, az a pompás termőtalaj, amelyben csirába szökkenik mindaz, amit a tanuló az iskolában buzdításképen, ráhatásképen, megértés formájában és példaadással tanult, amit az iskola ezekkel a módokkal lelkében elvetett. Mondhatjuk azt is, hogy a vakáció az élettel vívandó harcra előkészítő nagygyakorlat. E felfogásból két dolog következik. Először is a nevelő munkának a nyáron is kell folytatódnia. A nevelő munka dandára persze a szülőre szakad, de jut belőle a tanulóra is, aki a nevelés munkáját az önnevelés formájában végzi. De következik másodszor az is, hogy a vakáció nem jelentheti a szellemi munkának teljes szünetelését, hanem annak oly mértékben való lecsökkentését, hogy a fáradt szervezet jól kipihenhesse magát. • A bencés szellemű nevelés legelső tárgya a volldsüs oktatás és nevelés. Azért a vakációról szólva is először ezt a kérdést vizsgáljuk meg. Az iskolának vallási alapokra fektetett nevelő munkája azt célozza, hogy egész ember váljék a reábízott emberpalántából. Ám ez öntevékenység nélkül, annak teljes kikapcsolásával nem lehetséges. Az iskola a tanítási idő alatt ellenőrzi, vájjon a tanuló eleget tesz-e vallási kötelmeinek s a rendelkezésre álló eszközökben megtorlással is élhet, ha a kötelmeket a tanuló elmulasztja, sőt a szülői házat is kényszerítheti, hogy a rendelkezéseknek eleget tegyen. Az iskola beállítja a tanulót a vallási életre, tíz hónapon keresztül támogatja ezen az úton. A szünidőben ezt már a szülői háznak kell elvégeznie, de a tanulónak is meg kell mutatnia, illetőleg alkalma nyílik arra, hogy megmutassa azt, hogy a vallási életet, a vallás parancsainak megtartását komolyan veszi-e. A vakációban tehát ugyanúgy kell vasárnapokon és ünnepeken szentmisét hallgatnia a tanulónak, mint az iskolai évben, ha nincs is módjában az iskolának ellenőriznie, hogy e parancsot teljesíti-e a tanuló. Oly jólesik még évek multán is hallani, hogy egyik-másik tanuló szinte áldozatokat hoz, hogy ezt a kötelességét teljesítse még akkor is, ha ugyanott nyaraló szülei, akiknek pedig kisebb gon-