Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1930

G dot okozna a templomba való menés, könnyen mentesítik magukat e kötelem teljesítése alól, sőt tiltó szavukkal akarják lehetetlenné tenni gyermeküknek, hogy az Isten parancsát teljesítse. Az iskola imával veszi körül a maga életét. Imával kezdi és végzi napi munkáját. De a vakációban oly könnyen túlteszik magukat e kötelmen a szülők s azok hatása alatt gyermekeik is. Mihelyest a megszokott környezetből más körülmények közé jutnak, talán a legelső a jó Istenről való megfeledkezés. Mintha Ő nem töltene be mindeneket s nem volna kötelességünk nemcsak szobánk csendjében imádni őt, hanem nyaralók, fürdők, magányos erdők közepette is. Pedig az imádságra még nagyobb szükségünk van ilyenkor, mert a kísértő erősebben támad és támadhat, ha nem véd bennünket a szabály, a napirend, a lekötöttség. S a rossz példa is mintha erősebb hatást gyakorolna ilyenkor. S éppen ilyenkor marad el az imádság. Sok tanulónak csak akkor ér valamit a vasárnap és ünnepnap, ha a szentmise keretében egyesíti lelkét az Úrral, magához véve az Urnák szent testét. Miért maradjon el e szép s annyi sok kegyelmet nyújtó, áldást fakasztó szokás éppen a vakációban?! Nem kíván annyi áldozatot, mint az iskolai évben, mert úgy irányíthatják a napi teendőket, hogy ne legyen terhes a szentáldozás. Milyen felemelő és vonzó példa az egyszerűbb nép számára, ha kis falusi templomoknak vasárnapi ünnepi hangulatában látják a kényes pesti úrfit megalázódva az Ur oltára elé térdelni s átszellemült lélekkel magához venni az angyalok kenyerét. S mennyivel fokozódik e példaadás értéke, ha gyermekük mellett látják a szülőket is térdelni. Egyszeriben felolvad az az ellenszenv, amely a falusi lakosság szívében feltámad, látván a legnagyobb és legnehezebb munkaidőben a városi uraknak „tétlenkedését", ahogyan ők a pihenést nevezik. Arra persze nem gondolnak, hogy a télen ők tétlenkednek ilyen formán, amikor erőt gyűjtenek a nyári munkára. A pihenés csendes napjai igen alkalmasak arra, hogy olyan, a lelki életbe vágó könyveket forgasson a tanuló, melyeknek elolvasásához az iskolai év folyamán nem jut ideje. Gondolunk p. o. Tóth Tihamérnak gyönyörűséges könyveire. Ezeket ilyenkor átelmélkedheti a tanuló, hiszen van bőségesen ideje rá. * A szoros értelemben vett vallási neveléssel bensőleg összefügg a jellem kialakítása. A vakáció sok új alkalmat és lehetőséget nyújt ebben az irányban is, azért erről is kell szólnunk. A nyaralás, vakációzás közben a család jobban érzi összetartozását. Nem övezik őket ismerősök, rokonok, hanem igazán egymásnak élhetnek. Nem nyomja a család fenntartóját a hivatalnak, a kenyérhajszolásnak gondja, a családanyára sem szakad a házvezetés ezer kis gondja, mely máskor elég nagy mértékben vonja el figyelmét, idejét gyermekeitől. A család ilyenkor szorosabb egységbe forr. A pihenés csendes napjaiban nincsen meg a napi élet robotjának sok izgalma. Mily pompás alkalom arra, hogy a szülő többet beszélgethessen gyermekével, hogy módot adjon neki arra, hogy az feltárja előtte szívét s elmondja a bensejét kínzó nagy problémákat. Mert nagyok ezek a problémák még akkor is, ha a felnőttek megmosolyogják. Mennyi okos irányítást, esetleg az egész életre döntő hatást gyakorló felvilágosítást tud ilyenkor nyújtani a gondos apa Ta gyengéden szerető anya. Mily pompás alkalom egy erdei