Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1930

4 messze . . . messze . . . el, . . . ahol legközelebb vagyunk Hozzád, ahol Te vagy. Hogyan dobog a szívünk, hogy a madárkák dala a vért muzsikával tölti meg, hogy olyan csodáskéken vész szemünkbe az ég, hogy az ezernyi szín a lélekre remegő finomságokat fest." Miként földi életünk előkészület az örök életre, a diák előtt az iskolai év előkészület a vakációra. Élvezze is csak, legyen boldog vakációjában! Ám a felnőtt ember előtt, a szülő és nevelő előtt a vakáció, a kis diák vakációja előkészület az életre. S ha aggódó szeretetünk boldogan vagy aggódva nézi az emberpalántának emberré fejlődését, beleszól aggodalmunkba, örömünkbe az a kérdés is, hogyan kell a vakációt jól irányítani, hogy az legyen, aminek lennie kell: pihenés, erőgyűjtés, de egyúttal előkészület magára a rideg és kíméletet nem ismerő életre. Bár a munka folyamát a vakáció korlátozza, szűkebb mederbe tereli, megszűnnie a munkának nem szabad. Az utcák gázlámpái egész kis lánggal ugyan, de nappal is égnek azért, hogy éjjel, amikor rendeltetésüket teljesíteniük kell, zavartalanul és megbízhatóan teljesítsék kötelességüket. Nagy gyárak kazánjai alatt munkaszünetes napokon is pislog a tűz, de nem ég oly erővel, mint a munka napjain azért, hogy az új munkábaállítás könnyebben menjen. A vakáció sem jelentheti a teljes tétlenséget, a teljességgel való semmittevést, hanem a szokott, tíz hónapon keresztül végzett munkának, s kimondhatjuk azt is, hogy erős munkának lefokozását, de nem teljes szüneteltetését, hogy az újra való munkábaállás annál könnyebben menjen. A munka sorsunk s akkor sem szünetelhet teljesen, ha pihenni akarunk. Ezen álláspontra helyezkedve, de a vakációnak célját is szem előtt tartva, megkísérlünk olyan vakációi programmot adni, amelynek megvalósítása esetén a tanuló testileg és szellemileg felüdülve, jellemben megerősödve kezdi meg az új iskolai évet. A tíz hónapig tartó iskolai év kifárasztja a tanulót. Az iskolai év huzamát megszakító nagyobb karácsonyi és húsvéti vakáció, a közbeiktatott egy-egy napos szünetek nem alkalmasak és nem elégségesek arra, hogy a tanuló kipihenhesse magát. A napi öt órai iskolai munka, az iskolában való ülés, az előadások figyelmes hallgatása és a délutáni készülés másnapra erősen igénybe veszi a tanulót. A nagyobb tehetségű — ilyen azonban ritkán akad — játszva végzi el munkáját, de már a középszerű tanulónak a délutáni munka elég gondot okoz. Hozzá kell még ehhez adnunk azt is, hogy a mai nyugtalan gyermeknél a délelőtti iskolai munka nem könnyíti oly mértékben a délutáni munkát, mint az kívánatos volna. Könnyen elszórakozik, a magyarázatokra nem figyel és ezzel csak a maga munkáját nehezíti, mert a délutáni tanulásnál teljesen újra kell kezdenie az anyagot. A közepes tanuló is tehát átlagos napi 7—8 órát dolgozik. E munkaidő fokozódik a rendkívüli tárgyaknak tanulásával. Nincs jóformán olyan nap, melyre ne esnék egy-egy rendkívüli tárgy a délutáni órákra: zene, nyelvek, vívás, torna stb. Ezek mind nemcsak az iskolai köteles munkától, az órákra való készüléstől vonják el a tanulót, hanem fogyasztják erőit is s ennek következtében fárasztják. A változatosság nyújt ugyan némi pihenést, egy kis felfrissülést, de végső eredményben mégis csak fáraszt. Ennyi szellemi munka önmagában is fáraszt. De meg kell gondolnunk még azt is, hog^ nem teljesen kifejlett, hanem fejlődés alatt levő szervezettel van dolgunk, ennél pedig az energiák egyik részét maga a fejlődés is