Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1926

8 Az áldás szavainak elhangzása után Őnagyméltósága maga ajándékozta meg az intézet minden tanulóját a Szentséges Atya képével. A kitüntető látogatás mély hatást keltett a tanulókban és szülőkben. Nekünk pedig azért különösen értékes, mert önkéntes elhatározásból fakadt. 4. A nyilvánossági jogot erre az iskolai évre a nm. vallás- és közoktatásügyi Miniszter úr 1927. május 5-én kelt 29.563/V. sz. leiratában adta meg. 5. Valláserköcsi és hazafias nevelés. A nevelőnek elemi feladata, hogy a nevelésére bízott lelket olyan értékekkel lássa el, amelyek lehetővé teszik a minden irányban való harmonikus életet. Az iskolának is tehát elsődleges feladata, hogy olyan kincsekkel bocsássa az élet útjaira a tanulót, amelyeknek kiapadhatatlan bőségéből mindig teljék, olyan igazságokkal, elvekkel, tanításokkal s azoknak készséggé fejlesztett átélésével alakítsa erőssé a rosszra hajló akaratot, hogy mindig és mindenben azt tegye, ami jó, helyes, igaz és szép, nemcsak az ideigtartó, hanem az örök élet szempontjából is. Legdrágább kincsünk, örök értékünk a hit, a vallás, a legszebb élet a rajta épülő élet. Akik ezt az életet élik, azok lesznek a társadalomnak legmegbízhatóbb, legönzetlenebb és legkomolyabb őrei. A feladat tisztánlátásából származó kötelességérzetből, megerősítve ezt az egyéni meggyőződésből fakadó erővel s tettekre váltással iskolánk nevelő eljárásának alapjává a vallást teszi, a legtisztább krisztianizmust, a kereszt pedagógiáját. Ennél biztosabb alapot senki sem adott és nem is adhat. De nemcsak alapjává, hanem tengelyévé is tesszük nevelő eljárásunknak a vallást, mert e körül forog iskolánk élete ; ebből indul minden és ide tér vissza minden, elmélet és gyakorlat. így lehet csak rendet teremteni önmagunkban s kivetíteni azt környezetünkre. „A vallás adja meg — mondja Willmann — a szív életének a mélységet és szépséget, az erkölcsi jellemnek a kitartás erejét s a jó győzelmének reményét." Az előadásokat imádsággal kezdjük és végezzük, tanítványainkat pedig arra neveljük, hogy ugyanígy kezdjék és végezzék napi munkájukat. Résztveszünk az Egyháznak, Krisztus titokzatos testének vérkeringésében, kegyelmi életében, fenséges liturgiájában. A kegyelmi élet állandó élése ad erőt a jóra, győzedelmeskedik a kísértéseken, ad lendületet életünknek. Aki ezt az életet éli, annak nincsen szüksége korlátozó és büntető paragrafusokra, de nincsen szüksége arra sem, hogy a Haza szeretetét külön tanulja : vallás nélkül nincsen igazi, áldozatos honszeretet. Nevelő eljárásunkban családiasságra törekedtünk. Az osztályfő osztályának atyja, aki osztályának ügyes-bajos dolgait intézi s egyéniségét átviszi osztályáraAz egészséges osztályszellemet megteremti s beleállítja a nagy családnak, az iskolának szellemébe. Az iskola minden öröme, sikere, bánata a nagy családé is. Módot adtunk tanítványainknak arra, hogy az előadásokon kívül is felkereshessék az iskolát és tanáraikat. A melegebb idők beálltával az iskola udvara hangos volt az egészséges gyermekkacagástól, jókedvtől. Egy-egy szabad délutánon pedig az egész osztály osztályfőnökének vezetése mellett a szabadba ment játszani. A gyermek belefeledkezése a játékba értékes anyagot nyújt a nevelőnek munkájához, amelyet kellő tapintatossággal bőségesen tud kamatoztatni. A családias összetartozás érzését hatásosan táplálták vasár- és ünnepnapi istentiszteleteink, mikor a tanuló és a heti verejtékes munkában elfáradt szülő együtt imádta Istent, együtt mutatta be áldozatát, együtt mélyült el Isten imádásában, a liturgikus szentmise hallgatásban.