Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1923

8 vitéz Csörgey Károly vezérkari ezredes, Flandorfer Pál dr., Sárkány Ferenc és Palásthy Béla min. tanácsosok, Pethö Sándor, Malcsiner Emil, Závodszky Levente dr. egy. magántanár és sokan mások. A gyűlés megválasztotta Térfy Béla volt közélelmezési minisztert az osztály elnökévé, megválasztotta a tisztikart és választmányt. Örömmel tudomásul vette a Főiskolás Csoport megalakulását is. — Felejthetetlen marad előttünk az a nap, amelyen az intézet tanári kara közel egy évi várakozás után elfoglalhatta a Baross-utca 62. sz. épület II. emeletén berendezett lakóhelyét. Junius 7-ike ez az emlékezetes nap, metyet másnap, pünkösd vasárnapján a székházi kápolna megáldása követett. A szertartást ünnepi szentmise keretében az igazgató végezte. Örült aznap minden : növendékeink sugárzó arccal állták körül a virágdíszbe öltözött oltárt, melynek virágaival a szülők valósággal elárasztották kápolnánkat. Jogos volt mindnyájunk öröme, mert amikor a nekünk eddig idegen fővárosban végre hajlékot nyertünk, mindjárt megoszthattuk azt a királyok Királyával. Ezentúl ez a kápolna lesz életünk irányítója : ez lesz életszentségünk forrása, ez lesz a bölcsesség széke, ez lesz a vétkeinkért való engesztelő áldozat. Ily lelkülettel fogadva a hajlékunkba betérő Jézust, bizton remélhetjük köszöntő szavát: Békesség e háznak és minden benne lakójának! Tanulmányi kirándulások. Az őszi és tavaszi hónapokban gyakran kivittük taníványainkat a szabadba. Leggyakrabban a Népligetbe rándultunk ki, hol a délután néhány órája gondtalan játék közt telt el. December 6-ikán megtekintettük a Nemzeti Múzeum állattárát. Június 23., 24. és 25-ikén elzarándokoltunk a magyar keresztény műveltség legősibb kegyhelyére, Pannonhalmára. Benső megindultsággal vezettük be a főváros első bencés tanítványait az ősi monostor hagyományt lehelő falai közé, hogy magunkba szíva intézetünk pártfogójának, Szent Benedek atyánknak világhódító szellemét, méltók lehessünk a fővárosban missiót betöltő munkálkodásunknak bencés méretű eredményét láthatni. Kedves hatású volt az a csak gyermekiélekből fakadó figyelem is, mellyel a pannonhalmi Szent Imre főgimnázium internista növendékei a fővárosi bencés diáktestvéreiket fogadták és ottidőzésük alatt szeretetükkel elhalmozták. Ez a diáktestvériségből fakadó rokonérzés már korábban is megnyilvánult, midőn a két legifjabb bencés intézet kis növendékei még egymást nem ismerve ismételt levélváltással közölték egymással érzéseiket. Intézetünk azzal a tervvel is foglalkozott, hogy azon növendékeit, akik a nyári szünidő idejét a fülledt levegőjű főváros kőrengetegei között volnának kényszerítve eltölteni, amennyiben a szülők óhajtják, szívesen elvisszük vidékre nyaralni. È célra a közelfekvő és páratlan szépségű Tihanyt szemeltük ki, melynek ősi bencés kolostora tövében felejthetetlenül szép napokat élhettünk volna. Sajnos, azonban az elhelyezkedés nehézségei miatt tervünk ez idén megvalósítható nem volt. Fegyelmi állapot. Ifjúságunk fegyelmi állapota nemcsak abban az értelemben jó, hogy kihágás nem fordult elő, hanem nevelői törekvésünk övendetes eredményeként állapíthatjuk meg azt, hogy tanulóink — levetkőzve az év elején magukkal hozott zabolájlanságot és durvaságra való hajlamot — tanáraik követ-