Szent Benedek Gimnázium, Budapest, 1923

7 pannonhalmi főapát úr. A templomi ünnepség után az ifjúság nagyszámú közönség kíséretében átvonult a felszentelt zászló nyomában a Mária Terézia téri iskolába, ahol 11 órakor volt az ünnepély. A vendégek díszes sorában megjelent József főherceg Őfensége, Heinrich Ferenc v. miniszter, dr. Térfy Béla v. miniszter és neje, Mészáros János érseki helytartó, dr. Hám Antal piarista rendfőnök, vitéz Csörgey Károly ezredes, Vajdinger Gyula min. tanácsos a kultuszkormány képviseletében, a főváros részéről Goszlet Géza főjegyző, Bitter Illés főigazgató. Liber Béla dr. a főigazgatóság képviseletében, Mátrai János piarista házfőnök Lóky Béla kegyesrendi igazgató, Túri Béla praelátus, Strommer Viktorin dr. pannonhalmi főmonosíori perjel, Rákosi Jenő, Krywald Ottó érseki főbiztos, sok középiskolai igazgató és tanár s a társadalomnak majdnem minden rétege. A díszterem pódiumán az intézet elsőosztályos ifjúsága jelvényes és sastollas diáksapkában állta körül az új zászlót. A Himnusz eléneklése után Biedl György I. o. tanuló mondotta el Kurbély Vince bencés tanárnak a zászló üdvözlésére írt alkalmi költeményét, majd Marencsák Ernő szavalta el Radványi Kálmán: A magyar diák dala cimű versét. Bárdos Rémig dr. főapát úr üdvözölte a főherceget, mint egykori bencés tanítványt, a kormányt, a fővárost, valamint a szülőket, akik a zászlót ajándékozták. Az ifjúsághoz intézett szózatában arról szólt, hogy az intőjel és kapocs gyanánt szolgáló jelvényes diáksapkájuk mellett most a háromszínű zászló szelleme serkentse őket a hazafias erényekre, Véghelyi Gyula orvostanhallgató a Kath. Bencés Diákszövetség Főiskolás Csoportja nevében tett bizonyságot az egykori tanáraikhoz való ragaszkodás érzelméről. Majd Rákosi Jenő, az egykori bencés diákok Nesztora lépett a pódiumra, hogy — miként mondotta — aranykapcsot kovácsoljon a Rend és az egykori tanítványok között. Az élet legcsodálatosabb alkotásainak egyike a tanító szerzet : a szerzetes tanítás hivatás a szó legnemesebb értelmében. Végül az igazgató mondott köszönetet mindazoknak, akik a mai nap örömének okozói voltak, vagy tanúi kívántak lenni. Emberi szívünk úgy van megalkotva, hogy minden első öröm különös érzéssel tölti el. Különös örömmel élvezzük az első meleg tavaszi napsugarat, különös örömmel köszöntjük az első fecskét, különös örömmel szakítjuk le az első ibolyát. Ez a nap intézetünk életében is ilyen különös örömök napja: ma először élvezzük ebben a nekünk idegen fővárosban kicsi tanítványaink szívén keresztül a nagyok szeretetének jóleső melegét, ma először köszöntjük a főváros nagy társadalmának irántunk való érdeklődésében a ránk virradó kikelet szárnyas hírnökét; ma először szakítjuk le fiaink igénytelen fellépésével nyert érdemek szerényke ibolyáját. Ezért a mai nap valóban ránk nézve különös örömök napja. Tetézi örömünket az a tudat, hogy mindez, ami történt, nem ama pillanatnyi sikeréért történt, hanem a magyar jövő reményéért, az ifjúságért. Rendünknek Budapesten való elhelyezkedésével függ össze a Kath. Bencés Diákok Szövetsége Budapesti Osztályának megalakulása is. Az alakuló gyűlés, melyen Bárdos Rémig dr. főapát úr elnökölt, február 17-én volt. Megjelent Vass József népjóléti miniszter úr Onagyméltósága, Rákosi Jenő, Térfy Gyula dr. kúriai tanácselnök, Térfy Dezső dr. Ítélőtáblai tanácselnök, Szaák Pál ny. ezredes,