Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. isk. évben

jellemvonásai közé, pironkodva tűrte, mint burjánoznak gaz módjára a lelkekben a liberalizmus ama tulajdonai, melyek halálát jelentik az igazi szabadságnak és a valódi humanizmusnak s összezúzzák a nemzeti lét évezredes oszlopait. S mikor a nemzet színe- virága részben elhullott a frontokon, részben az idegbontó erőfeszítésektől testileg, a sikertelenség ernyesztő bánatától lelkileg kimerülve tért meg otthonába ; mikor a front mögött élő lakosság vállain rajta pihent a hazáért, a szeretteikért való aggódás s a napi életfenntartás mindegyre súlyosodó keresztje: a nemzeti aléltságnak ezt a nemes szíveket irgalomra gerjesztő pillanatait használta fel a romboló szellem arra, hogy régtől folytatott aknamunkáját betetőzze. A keresztény és magyar nemzeti lélek renegátjai — élükön egy nagy történelmi múlttal dicsekedő család degenerált sarjadékával — s az idegen izgatók- tól feltüzelt frontmentes tömegek vad, fegyveres falanxszá szervezkedtek, hogy letiporják a fegyvertelen polgárságot, azt a polgárságot, amely a hazai rögöket védelmezve, a csatatereken érettük is ontotta vérét.

Így evezett rá szerencsétlen nemzetünk a kommunizmus vizeire. Ez az eredetileg pusztán gazdasági rendszer önkéntelenül is megérezvén azt az összefüggést, mely az általános életelvek és a gyakorlati élet berendezése között mindenkor fennállott, új világnézeti alapot választott magának: a monizmust, amely a merőben állati életre lefokozott embernél az élet célját is a durva anyagi jólét s az élvezet szintjére sűlyeszti alá. A ferde elmélet a gyakorlati életben Marx útmutatásai szerint, mint az erőszakkal megteremtendő, közös birtoklási rend igénye jelenik meg s mint ilyen, egész láncolatát kénytelen összetörni a polgáriasuk élet pilléres alapelveinek. Magunk láthattuk, miként próbált berendezkedni. A valláserkölcsi elvek (lélek, halhatatlanság, örökkévalóság, felelősségérzet, lelkiismeret) pusztulásával emberi fenevadak tanyájává lett az ország s a hullaszag, amely a szovjet-házak pincéiből áradt szerte-széjjel, a legigazibb szimbóluma annak a lelki rothadásnak, amely az új szellem útirányait jelezte. A szabadság a legbarbárabb féktelenség formájában lett az egyes vezető egyéniségek privilégiuma s a legszélső csőcselék-uralom őrjöngött közöttünk. Az egyenlőség az új világ kasztrendszerei szerint érvényesült: a vezető proletároknál a fegyenclelkiismeret kiáradásának azonos lehetőségében; a burzsoáziánál a létfeltételektől való megfosztottság egyformaságában; a vezetett proletároknál a rászedettség és abszolút anarchia ugyanazonos sorsában.

A nagy emberi értékek pusztulása az iskolai életet is csak sorvasztó hatással érinthette. A nyers prozelita-vad ászát szakadást idézett elő a t. testületekben, szakadást az ifjúság soraiban. Kitűnt, hogy a magyar pedagógiának nem volt „elvi vitorlája“, ezért tárult elénk annyi riasztó példája a tanári heliotropizmusnak, ezért akadt az ő mimikritermészetüknek annyi mimelője a tanítványok között. A zajló idők egyik jelszavának, „a lelkek forradalmosításának“ első következménye az iskolában a tanár és tanítvány régi viszonylatának, a szereteten. és bizalmon alapuló tekintélynek megszűnése volt. Minthogy a forradalmi egyéniségeknél nem szokás erkölcsi bizonyítványt keresni, legtöbbször a selejtes elem került felül s ezeket tették meg a bizalmi rendszerben a tanárok ellenőreivé és társaik kémeivé. A szakszervezetek minden emberi méltóságot elfojtó hálózatát a gyermeki lelkekre is kiterjesztették, anyagi előnyöket ígérve a régi felfogás és tisztesség apostatáinak s a továbbtanulhatás, az anyagi boldogulás feltételeit fűzve az erőszakos konverzió becstelenségéhez.

Ami közvetlenül a Szent-Imre-főgimnáziumot illeti, örvendetes tapasztalatként állapíthatjuk meg, hogy kezdettől fogva veszett ügye volt a kommunista agitációnak tanároknál, tanítványoknál egyaránt. A márc. 29.-i rendelet államosította iskolánkat, ápr. 27.-én gondnokot kaptunk házi ügyeink ellenőrzésére, máj. 2.-án megtörtént az iskolának és minden vagyonának köztulajdonba vétele, máj. 3.-án házunknak és a Rend minden ingóságának likvidációja ; megjött a felszólítás — az élelmiszerjegyek megvonásának terhe alatt — a szakszervezetbe való belépésre ; máj. 16.-án elmozdították állásából az intézet igazgatóját,