Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1918-1919

I. Iskolánk múltja - II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. isk. évben

4

máj. 22.-én megjelent az új iskolavezető; de a sok zaklatás és megróbáltatás után is egyhangúlag az volt a t. testület minden tagjának a megingatlan véleménye, ami az élső pillanattól kezdve: elveinkkel nem alkuszunk, eszményeinket el nem áruljuk, Istenünkhöz, hazánkhoz hívek maradunk.

De ifjúságunk is ab ovo idegenkedéssel fogadta a kommunizmust. Lehetnek ennek alanyi okai is, amennyiben a rendszerben tanárainak valamelyes méltatlannak tetsző, ha talán egészen át nem is értett üldözését látta ; a megszokott vallásgyakorlatok bizonyos mérvű korlátozása vagy elmaradása, tanárainak polgári ruhában való megjelenése az órákon, a levertség, mely az egész közhangulaton érezhető volt, az idegen bizalmiaknak itt-ott feljelenése, a szakszervezeti rendszer-okozta zavarok, a tanárok sorsának bizonytalansága stb. valami nehéz idők sejtését oltotta beléjük. Azt is meg kellett éreznünk, hogy a ragaszkodó szíveknek fájt a válás, amelyre a kiszámíthatatlan jövő minden pillanatában számítaniok kellett. Ám a kommunista mozgalomtól való idegenkedésüket tárgyi okok is magyarázzák. A régi tanítási rendszer amaz erényéből, hogy csak kiforrott elméleteket, érvekkel körülbástyázott, vagy a maguk evidenciája által kétségtelen tantételeket közölt, bizonyos helyes érzék fejlődött ki a gyermeki lélekben, amelyet talán a józanság természetes igényének lehetne neveznünk s amelyet az ifjú elme egy-két évi csiszolódás után szükségképen megszerez s alkalmaz is a hirdetett elméletekkel szemben. Ez a kritikai érzék mozdult meg és emelte fel tiltakozó szavát akadémikus modorban, forrásművekkel felfegyverezve, valahányszor a kommunista szónokok (mindössze kettő járt nálunk, egyszer valami Prohászka János, azután a nagyszalontai forradalmi törvényszék elnöke, az ex- piarista Rehák Pál iskolavezető máj. 22—jún. 12.) az ő rendszertelen tételeiket, egy-két ész- és természetellenes jelszavukat elfogadtatni akarták.

Tény az, hogy elméletileg nem sikerült ifjúságunk forradalmosítása. Nem is az elmélet volt a veszedelmes, hanem a gyakorlati életelvek, úgy, ahogy azokat a komu- nizmus hívei hirdették.

Payot találóan jegyzi meg, hogy az ifjúságnak két nagy eredendő bűne van : a lustaság s az érzékiség. Az igazi nevelői bölcseség ezekre törekszik bilincseket verni, a kommunista életfelfogás épen ezeket dédelgette a legtöbb kedvezéssel. A tanácskormánynak és közegeinek egyes tantárgyak belső értékéről hangoztatott becsmérlő kritikája, az osztályozás eltörlése, a bizalmiaknak szánt szerep a tanári konferenciákon stb. hatékony eszközöknek bizonyultak az átlagos diáktermészeteknél a munkaszeretet és az ambíció meg- csökkentésére. A fáradalmak kevesbbítése, a pozitív élvezetek igényének fokozása, a szak- szervezetek koedukációs csalogatásai, az érzéki szenvedélyek lángralobbantásai hatalmas megtörői lehettek volna a vallás-erkölcsi eszmények fékező hatalmának, elszánt oltogatói a lelkiismeretnek s a szeméremérzetnek, mint égi származásunk s nagyrahivatottságunk bennünk lobogó őrtüzeinek. Hogy e tekintetben minő hatással volt intézeti ifjúságunk lelki világára a letűnt szomorú időszak, azt csak a jó Isten s ők maguk tudhatják igazán.

Mi örültünk, hogy mindvégig együtt lehettünk fiainkkal s mint élő tilalomfák, a lehetőség szerint mindvégig ellensúlyozhattunk, vagy legalább mérsékelhettünk minden káros hatást. A főbizalmiak — egyébként jó íiúk — társaik ruha- és pénzügyeiben jártak el; a kinevezett diákdirektórium nem létezett; átképző, „felvilágosító“ előadás nem volt. Együtt mentünk az érzések bensőségétől, a remények közösségétől áttüzesedett Te Deumra. (jún. 12.)

Mindenesetre hálát kell adnunk az isteni Gondviselésnek, hogy amikor a filozófiar- lag, etikailag és gazdaságilag lehetetlen rendszer bukása után az 1919—20. isk. év elején számot kellett vetnünk a történtekkel, kirívóan megtévedt tanulóról nem igen akadt híradás ; ami kifogás felmerült, az főkép a nagyszüneti magaviselet ellen szólt s azt is inkább a pubertas korával járó túlcsapongás, részben a családi környezet befolyása, az újság ingere, vagy a kilátásba helyezett önrendelkezési jog álmodott reménye magyarázza meg. A kiküldött fegyelmi bíróság mindössze 4 tanuló viseletét találta kifogásolhatónak, amiért