Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1916
I. Kiss Albin, dr.: Ferenc József
6 kodói pályafutásán két, nagyon elütő színezetű korszak bontakozik ki előttünk: egy kisebb, amelyet a nemzeti gyásznak, vérnek, könnynek, elnyomásnak keserűsége tett szinte elviselhetetlenül hosszúvá s egy nagyobb, amelyet a békének, kiengesztelődésnek s gyors kulturális fejlődésnek szelid örömei tettek könnyebben elröppenővé. Az ítélet, amely egyedül a nemzeti lélek tükrében keresi s találja meg a maga támasztékait, igen könnyen válik önkényessé a korona viselőjének uralkodói egyéniségével szemben. Fájhat nekünk sok ezer jó magyar vitézünk kiöntött vére a magyar szabadságharc folyamán; fájhat nekünk nemzeti reménységeinknek a világosi sírba temetkezése; fájhat a magyar bujdosók keserves sorsa; fájhat a nemzet életidegeinek az idegen szellem lidércnyomására történt megzsibbasztása: ám a jelek azt mutatják, hogy I. Ferenc József uralkodói egyéniségének inkább szenvedőleges része volt a nemzeti keservek előidézésében. Tapasztalatlan ifjú-ember, amikor főiskolai tanulmányainak kezdetén az osztrák császárság koronája fejére száll. Miniszterei, tanácsosai a mi nemzeti létünket szenvedélyesen gyűlölő egyéniségek. Annak a nagy európai lélekharcnak, amely a régi idők szolgaláncokat osztogató szelleme s az új idők szabadságra, egyenlőségre áhítozó eszmerendszere közt végbe megy, pusztán az egyik küzdőharcosát ismeri... Ha valamely magas hatalom ravatalra fektetné a mi aradi tizenhármunkat — ama sok-száz jó magyar vitézzel együtt, akik a nagy vérzivatarban előttük haltak el a hazáért s megidézné I. Ferenc József királyunkat egy nagyarányú tetemrehívásra: nincs szívünk, nincs lelkünk feltenni, hogy a halált osztogatott sebekből előbuzogna az eleven, pirosló, drága magyar vér . . . A magyar nemzetnek kettős, tiszteletreméltó vonása fejlődött ki a történelem folyamán: az egyik buzgó vallásos érzülete, a másik hazájának forró szeretete, amely utóbbi érzés koronás királya iránt tanúsított ragaszkodásával szinte elválaszthatatlanul egybeforrt. Hatásuk alatt örömmel vette észre nemzetünk I. Ferenc József vallásos lelkületének sokszor megindító tanujeleit. Ám a másik, előkelő érzelem szempontjából az ifjúi fejlődés útjait rovó uralkodó s a magyar nemzet idegen csillagzatok lakóiként tekinthettek csak egymásra. Az elnyomatás keserves napjaiban az akkor még koronázatlan király mosolygó lélekkel barangolja be a magyar föld térségeit; magához akarja láncolni annak lakóit szíve gyengédségével, szeretetének megnyilatkozásaival : s amerre jár, emléket emeltet a magyar szabadság- harcban ellenünk küzdött osztrák katonáknak. Nem érti meg, hogy amikor ő a kegyelet kötelmét akarja teljesíteni, mért borul el még sötétebben a nemzeti lélek. Amikor a császári koronával a fején
