Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1916
I. Kiss Albin, dr.: Ferenc József
1916 november 30.-án egy nagyarányú egyéniség földi porhüvelye szállt le a bécsi kapucinusok csarnok-sírboltjába, hogy az örök csendesség birodalmában pihenje ki egy fényes, de küzdelmekben fölötte gazdag élet fáradalmait. Nem régiben még egy kettős monarchia hatalmi jelvényei ékesítették; alattvalói félő tisztelettel hódoltak előtte : ma, mint földi érték, pusztán a kegyelet igényével lép elénk amaz érckoporsóból, amely testi maradványait magába zárja. Nemrégiben még Isten kegyelméből az uralkodói jogok letéteményese; szabályozója a népek életének a törvények ércerejével; képviselője az erkölcsi világrendnek az ő jutalmazó s büntető hatalmával: ma már porba omolva hódol a halál felségjogainak, néma tanúja a történelem, de mindenek fölött a létünk fölött uralgó magas hatalmak Ítéletének csak úgy, mint a legigénytelenebb közkatonája, aki az ő tekintélyi parancsszavára ragadott fegyvert, hogy elmenjen s meghaljon a hazáért. Mikor még alig lobbantak el a halotti fáklyák; mikor az enyészetnek, egy nagy történelmi érték összeroppanásának megrázó jelenetétől ünnepies érzésekkel van tele a szívünk: fölötte nehéz feladat — akár egy gyenge silhouette-képben is — magunk elé vetíteni az előkelő halott egyéniségét. Hiszen kétféle történelem van a világon. Az egyik a tettekben, a másik a szívek mélyén van megírva. Mikor mérlegre teszünk egy történelmi egyéniséget, amelynek vívódásaitól népek boldogsága vagy gyásza függött, mi csak a külső jelekbe belé- kristályosodott lélekkel számolhatunk: a másik történelmi forrás misztikus zárait egyedül a Magasságbelinek ereje képes felpattantani. Főleg akkor érezzük ezt, amikor egy újveretü koporsó az ellenőrünk; amikor egy életfény elhomályosodásánál mintha még az élet s halál Urának, a szíveket s veséket vizsgáló Istennek jelenléte ihletne bennünket: félve s remegve avatkozunk csak az örök Bíró szerepkörébe. Azért kell hangsúlyoznunk ezeket, mert az elhunyt király ural