Ciszterci rend I. kerületi Szent Imre főgimnáziuma, Budapest, 1913

III. Beszámoló az 1913-14. iskolai évről

61

nagyon jól a gyakorlatból, hogy az ima „a szívnek lélekzetvétele“ (szent Teréz), amellyel ép oly sűrűén kell táplálni a lelki életet, mint levegővel a tüdőt. Nem is mulaszt alkalmat arra nézve, hogy a hétköznapi élet atmoszférájában a magasba, az égiekhez, ne kapjon a szívnek levegőjéért. Az éj csendjében fapalotájuk nyílásain át sokszor szemléli őt az ő szent édesatyja, amikor fáklyafény mellett Dávid zsoltárait zengi. De tudván azt, hogy nem pusztán az ajaknak kötelme az imádság, reá tudja hinteni egész napi foglalatosságára a jámbor szándékoknak szentelt vizét s imádsággá tudja tenni szívének minden dobbanását, fájdalmát, örömét, tanulását, pihenését általa.

Nem tudom, kiérzitek-e a mondottakból, kedves ifjak, hogy szent Imrének nagyon kellett nőni az imádság által. Nagy eszmények állanak szüntelen előtte. Lelkének társasága az Ur, a Boldogságos Szűz, az angyalok és szentek. Nem gondoljátok-e természetesnek, hogy érzéseinek, ízlésének hozzá kellett finomodnia ehhez a felséges környezethez ?

A nagy eszmények szolgálatára lelkének sok apró erejét rakosgatta össze. Imáival gondolatait, szavait, cselekedeteit a jó Istennek ajánlotta. Ily gondozás mellett az ő belső világa egy szép gót templommá alakult, amelynek csűcsívei, mint mindmegannyi imára kulcsolt kéz, az Isten dícséretét zengik. Állandóbb ez az alkotás a külső világ monumentumánál ; hiszen a lélek mélyéről kibányászott anyagokból épült, amelyek fölött az időnek nincs hatalma.

Az a másik szép tulajdonság, amely szent Imrét az ifjúság eszményképévé tette, az ő szűzies tisztasága volt. Természetszerű hatása volt ez nemcsak a szent hangulatnak, érzületnek, szellemnek, amelyet az imádság alázatos, buzgó s állhatatos gyakorlása váltott ki benne.

Liliomot adnak a kezébe a festők, a szobrászok, akik alakját megjelenítik. Liliomos volt a lelke, teste egyaránt. Látjátok, kedves ifjak, itt a piszkos, sáros földön is fakadhat hófehér virág, ha ki tudja választani — miként a liliom — az anyaföldből azokat az elemeket, amelyek ilyenné teszik.

Egy régi görög bölcs azt mondja az egyik művében, hogy az emberek valamikor az istenség virányain laktak s onnan röppentek alá a földre. Sok-sok emlékképet hoztak magukkal s jövendő értékük, boldogságuk attól függ, minő gonddal igyekeznek megőrizni maguk számára emez égi kincseket.

Bizonyos módosítással keresztény tan ez, kedves ifjak. Úgy foghatjátok fel az életet, hogy nemrégiben még angyalok voltatok s ott röpködtetek az Istenség trónusa körül. Az Ur akarata azonban testtel, nehéz sáranyaggal övezte a lelketeket s kiküldött benneteket a földtekére, hogy az életnek nagy versenyzőtéren önálló küzdelmeket vívjatok s az örök