II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1920
II. Intézetünk az 1920-21. iskolai évben
6 beszéd, mondotta Bánlaky Zoltán VIII. o. t. 3. Huber, Concertino, hegedűn előadta Weigl Jenő III. o. t., zongorán kísérte Cservenka Andor III. o. t. 4. Svájci tartózkodásom, felolvasta Papp Elemér V. o. t. 5. Kemény György, Rákóczi képe előtt, szavalta Párniczky Zoltán III. o. t. 6. Mária siralma, Magyarok imája, előadta az énnekkar. 7. Emlékezés a közelmúltra, felolvasta Tholt Gábor VI. o. t. 8. Rieding, Praeludium, hegedűn előadták Gerliczy Gyula VII. o. t., Sonnauer Péter VIII. o. t., Kovács Imre VII. o. t., zongorán Weiser Lajos. 9. Kiss Menyhért, A censtochoi legenda, szavalta Speneder Andor VII. o. t. 10. Záró beszéd, mondotta Kunczer Gyula V. o. t. 11. Himnusz, előadta az énekkar. Május 21.-én jelen volt az iskola küldöttsége a Jókai-szobor leleplezésénél. Május 22.-én az intézet sportköre rendezett tornaünnepséget és házi tornaversenyt, amelyről még alább lesz szó. Május 28.-án kivonult a tanári kar az egész ifjúsággal gr. Apponyi Albert ünneplésére a Szent István templomhoz. Június 12.-én Magyar Jövő-ünnepséget rendeztünk, amelynek műsora volt: 1. Himnusz. 2. Végvári, Eredj, ha tudsz, szavalta Paulik Ödön VIII. o. t. 3. Ünnepi beszéd, mondotta dr. Kiss Menyhért. 4. Bériot, Duó. Op. 2., hegedűn előadták Kovács Imre és Gerliczy Gyula VII. o. t. 5. Végvári-versek, előadta Simonffy Margó szavalóművésznő. 6. Szózat. Az ünnepi szónok, dr. Kiss Menyhért, lelkeket megkapó módon beszélt a kereszténység alapján szükséges magyar megújhodásról és a Magyar Jövő-szövetség által megindított ifjúsági irodalmi mozgalomról. Az ünnepség anyagi sikerrel is járt, amennyiben 728 K-t jövedelmezett a szövetségnek. Június 29.-én tartottuk meg az ünnepies Te Deumot, amikor az igazgató a tanulók és a hozzájuktartozók előtt beszámolt az év eredményéről. A Mária-kongregáció két csoportból állott. A felsőbb osztálybeli (VI.—Vili. oszt.) tanulók csoportjának a Szent Imre pártfogása alá helyezett kongregációnak prézese ebben az évben Hudyma Emil igazgató volt, aki a csoport működéséről a következőkben számol be : „Gr. Apponyi Albert azt mondta jubiláris ünnepeltetésekor, hogy a nagy nemzeti katasztrófa után minden magyar emberre az életnek kettős terhe nehezedik: az egyik önmagunk újjászületése, a másik a romokon egy új Magyarország felépítése. Ez a kettős gondolat hatja át ma a nemzet értékes fiainak lelkét és szívét. Ez a kettős gondolat volt a mi kongregációnknak is vezető szelleme. Újjászületés I Az ösztönök útvesztőiben magárahagyott állati embernek rávezetése arra az útra, amelyen az Ur alázatos, szolgáló leánya a karácsonyéj örömeiben s a nagypéntek fájdalmaiban egyaránt megtalálta lelkének iránytűjét, Krisztust, s az ő áldását: ez a Mária-kongregációk állandó programmja. Ma azonban, amikor a nagy katasztrófának okait nemcsak másokban, hanem magunkban is nyomozzuk, ez a programm sokkal közelebb érint mindnyájunkat, mint valaha. Az elvesztett háború nyomában kisarjadt forradalmi lelkűiét nem volt egyeb, mint az állati ember lázadása az erkölcsi korlátok ellen, a darwinisz- tikus ököljog felszabadulása ; ennek az erkölcs- és nemzettipró világnézletnek nincs más ellenszere, mint a törvénynek, a rendnek, az erkölcsnek mélyebb kultusza az eszményi, keresztény magán- és közéletben. Ezt a kultuszt szolgálja a Mária-kongregáció ! Romokon építés! Aki ismeri a magyar történelem évlapjait, az mélyen meggyőződött arról, hogy a magyar egy ezredéven át a keresztény eszméből
