II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1918-1919

I. Intézetünk múltja - II. Intézetünk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolai évben

3

lázban. A november 11.-én ismét megnyílt iskolára ugyanaz a betegség november 30.-ától január 7.-éig újabb szünetet kényszerített rá.

Eközben az október végén kitört forradalommal még sokkal emésztöbb láz fogta el a lelkeket és éreztette megrázó hatalmát az iskolákkal is. Amikor egy ellenséges világgal elszánt élet-halál harcban állva diadalmasan megvédtük határainkat, sőt azokon túl tiszteltté tettük a honvéd nevét, akkor kellett egy kalandor csapat esztelen vállalkozásának áldozatul esnünk. A katonai fegyelem áruló felbontásával megnyitott végekről körös- körül betódult a rég leselkedő ellenség, az ország belsejében pedig ijesztően fogyott a politikai józanság, az ellenálló erő, a hazafias tettrekészség a viharosan közeledő veszedelemmel szemben, az állandóan elhanyagolt, vallás és hazaszeretet nélkül felnövekedett, ravasz ámítóktól megtévesztett, gonoszul felhasznált és fölfegyverzett munkássággal szemben.

Izzó társadalmi légkörben, a fölkorbácsolt kedélyek lázongó hullámzása mellett igyekezett iskolánk a vallásos és nemzeti érzelmek menedékhelye gyanánt oltalmazni a féltett ifjúságot. Még a november 12.-ére elrendelt ünnepségen figyelmeztette az igazgató beszédjében a tanulósereget: „Nem tudom, az ország számára új alapot raknak-e le, vagy inkább sírját ássák-e?“ November 16.-án a köztársasági államforma kihirdetése napján közös gyónásra hívtuk össze a fiatalságot. Február 2.-án ismét együtt áldozott valamennyi osztály s részt vett a Mária-kongregáció felavató ünnepségén, amelyen dr. Vargha Damján tanár és P. Bús Jakab S. J. tartott lelkesítő beszédet. A március 15.-én rendezett ünnepségen még egyszer fölharsant a Hymnus s a Szózat, és fölelevenítette dr. Molnár Antal tanár az ifjúság előtt a legtiszteltebb magyar hazafiak emlékét. Közvetlenül a teljes felfordulás előtt, március 23.-ától 25.-éig lelkigyakorlatokat tartottunk P. Kajdi S. J. vezetése mellett.

Azontúl már keveset tehettünk az ifjúság védelmére. A proletárdiktatúra minden módon igyekezett az iskolákat hatalmába keríteni és céljaira felhasználni. Március 30.-án megjelent a „forradalmi kormánytanács“ rendelete, amely minden iskolát államosított, a vallástanítást megszüntette, paptanárokat és igazgatókat csak abban az esetben engedett az iskolában tovább működni, ha az egyházi rendből kilépnek. Az igazgató ennek következtében március 31.-én az illetékes hatóság további intézkedéséig átengedte a főgimnázium vezetését az igazgatóhelyettesnek — aki mint tanári főbizalmi már úgyis szerepet vállalt a vezetés körül — kérve a tanártestületet, vezesse az ifjúságot ezentúl is hithű és hazafias szellemben s tekintse a politikai helyzetet történelmi távlatokból, átmenő állapotnak. A tanulóifjúság minden osztálya a ragaszkodás feledhetetlen jeleivel biztosította a búcsúzó igazgatót, hogy az addig vallott elvek mellett híven fog kitartani.

Az ifjúság túlnyomó része csakugyan hű maradt. Mikor a ráerőszakolt „főbizalmi" tanuló mindjárt első nap körülszaladgálva leszedte az osztálytermek falairól a feszületeket, a tanulók kegyelettel ráírták nevöket a keresztfára és gondosan megőrizték „emlékül jobb időkre", ahogy az egyik osztály írta. Az iskolából kitiltott vallástani órákra, amelyeket az igazgató és a hittanár tartott a konviktusi kápolnában és a Sz. Ferenc- rend oratóriumában, kevés kivétellel pontosan eljártak. A nyolcadik osztály kidobta a nála megjelent kereszteletlen „szakszervezeti“ agitátorokat, az iskolában és azon kívül érthetően megmutatta ellenkezését az újfajta szellemmel.

Azonban lelketlen új „főigazgatóknak“, „művelődési szakosztályoknak", „ifjúmunkás szákszervezeteknek" és cinkostársaiknak gondjuk volt a fiatalság „forradalmasítására". Hogy megnyerjék, segítségül hívták és bőven kielégítették az alantas hajlamokat í kapzsiságot, az élvezetvágyat, a munkakerülést, a rend s a korlátozó felsőbbaég megkerülését, a hiúságot. A „szakszervezet“, amelybe csábítással és megfélemlítéssel terelték a tapasztalatlanokat, dúsan osztotta a tanulóifjúságnak mindenféle címen a segélyeket, nagyban szaporítva ezekkel a dohánytőzsdék és cukrászboltok előtt hosszú sorban ácsorgó műn-