II. kerületi érseki katolikus főgimnázium és Rákóczi-kollégium fiúnevelő-intézet, Budapest, 1918-1919

I. Intézetünk múltja - II. Intézetünk az 1918-1919. és 1919-1920. iskolai évben

Intézetünk múltja.

A budapesti II. kerületi érseki katholikus főgimnázium 1907 szeptember elsején nyiit meg az első osztállyal, mint a már előbb létesült Rákóczi-kollégium iskolája a várbeli Werbőczy-utcai gr. Zichy-palotában. Még ugyanabban az évben kapta a nyilvánossági jogot, a következő évben már mostani nevén átköltözött a Rákóczi-kollégiumnak a Heltai Ferenc- utca 37. sz. a. emelt házába, 1909-ben pedig jelenlegi épületébe. Az osztályok száma fokozatosan emelkedett, úgy hogy az első érettségi vizsgálatot 1914-ben tartották meg.

Iskolánk alapítása leginkább dr. Sebők Imre esztergom-egyházmegyei áldozópap, a kiváló utazó és ifjúsági író nevéhez fűződik. Ugyanő vetette meg alapját 1903-ban a „Budai Mária-kongregáció fiúnevelő intézetének,“ atnelyet később röviden „Budai Katholikus Konviktusnak“, 1907-tő! fogva, II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítása után, a nagy katholikus magyar szabadsághős nevéről Rákóczi-kollégiumnak s a gimnáziummal együtt Rákőczianumnak neveztek el. A kettős intézet célja, hogy a vidéken lakó katholikus szülők fiai a fővárosban a családi élet szellemével egyező otthont találjanak benne s a fővárosi ifjúsággal együtt teljesen katholikus, hazafias nevelést és középiskolai képzést nyerjenek.

A kettős intézet céljának megfelelően katholikus áldozatkészségből jött létre. A telek árát Vaszary Kolos hercegprímás, dr. Kohl Medárd fölszentelt püspök és a katholikus vallásalap adományai födözték. Az épületeket a két intézet fönntartása végett a dr. Kohl Medárd püspök, dr. Várady Árpád c. püspök, későbbi kalocsai érsek és gróf Majláth György vezetése alatt alakult „Katholikus ifjúságot pártoló egyesület“, utóbbi nevén „Rákóczianum, kath. főgimnázium- és internátus-egyesület“ kibocsátott részvények, az államtól kapott 300.000 K támogatás és azonfelül nagyobb építési kölcsön segítségével emelte.

Az érseki kath. főgimnázium eddigi igazgatói: dr. Sebők Imre (1907—1914), Simon Károly ideigl. megbíz, igazgató (1915), dr. Pokorny Emánuel (1916).

A főgimnázium eddigi tanárai: Korponay István, Simon Károly, dr. Szentirmai Imre, dr. Molnár Antal, dr. Csókás Vidor, Kerékgyártó Árpád, Kmetykó János, Németh Imre, Szentesi Béla, Thym Adolf, Csanády László, Hardy Ernő, Kuncze Géza, Rónai János, Schultz Aurél, Buday Péter, Horn Antal, dr. Huszti József, Keresztúri György, Reichl Sándor, Ányos Mihály, Gyula Sándor, dr. Marton József, dr. Radványi Kálmán, dr. Weinmann Sándor, dr. Gyomlay László, Müller Kálmán, Papp Imre, Hencz István, dr. Horváth Kálmán, dr. Lajti István, Bellaágh Kálmán, Karenovics József.

Az internátus eddigi igazgatói: dr. Sebők Imre (1903), Bussay Tivadar (1904—1908), Bednárz Róbert (1909—1912), Thym Adolf igazgatóhelyettes (1913), Németh Imre (1914), dr. Marton József (1915), dr. Pokorny Emánuel (1916).

II.

Intézetünk az 1918—1919. és 1919—1920. iskolai évben.

Az 1918—1919. iskolaév mindenkor gyászos emlékű lesz iskolánk történetében úgy, mint a haza múltjában. A rombolás éve volt. Intézetünkben 145 tanításnapot számlált, de ennek az időnek is csak egy része telt el értékes tanítással és neveléssel. Az 1918 szeptember 8.-án kezdett munkát a fővárosban dühöngő spanyol influenza miatt már a hó 27.-én meg kellett szüntetni. Betegszobáinkon kívül még két nagyobb hálótermet kellett kórházzá alakítani, amelyben egyszerre 40 beteg növendék feküdt magas